Név Növekedés Nyelv Nyugalom

Név

Az indiánok a csecsemőiknek csak ideiglenes neveket szoktak adni. Addig várnak, amíg a fiúk és lányok nagyobbak lesznek és kiérdemelnek bizonyos neveket. Így egyes jó kislányoknak ilyen neveket adnak: Kékmadár, Napvirág, Tavaszi Szél, Napsugár vagy valami mást, ami bemutatja, hogy a szülők miként éreznek velük kapcsoltban. Egyes fiúk, amikor elég nagyokká válnak ahhoz, hogy csatlakozzanak a vadászokhoz, ilyen neveket kapnak: Barna Medve, Futó Farkas, Fekete Sas vagy Mennydörgő Szikla. Tegyük fel, hogy ma is névtelenek a fiúk és a lányok mindaddig, amíg el nem érik legalább a tizenéves életkort és kiérdemelnek valamilyen nevet maguknak. Egyes fiúkat talán így neveznének: Segítő Kéz, Bátor Fiú, Nagylelkű, Hűséges vagy Igazmondó. Egyes lányokra meg ilyen nevek illenének: Napmosoly, Kékvirág vagy Reménység. Vannak azonban olyan fiúk és lányok, akiket talán így hívnának: Mogorva, Vonakodó, Megbízhatatlan vagy Csaló. Mi lenne a te neved?

Növekedés

Az egyik egyetem igazgatóját arra kérte egy diák édesapja, hogy rövidítsék meg a tanulmányokat, hogy fia rövidebb idő alatt megszerezhesse diplomáját. Az elnök ezt válaszolta: “Minden attól függ, hogy mit akar nevelni a fiából. Amikor Isten tölgyfát akar növelni, akkor száz évet fordít rá. De ha csak sütőtököt növel, ahhoz két hónapra van szüksége.”

Nyelv

Egyesek túlságosan bőbeszédűek. Olyanok, mint az a fiatalember, aki állítólag odament a nagy görög filozófushoz, Szókratészhez, hogy szónoklatot tanuljon. Miután bemutatkozott, szünet nélkül beszélt, és Szókratész kétszeres tandíjat kért tőle. “Miért kell kétszer annyit fizetnem, mint másnak?” – kérdezte a fiatalember. A nagy szónok ezt válaszolta: “Azért, mert két tudományt kell megtanítanom: az egyik az, hogy miként fékezd a nyelved, és a másik az, hogy hogyan beszélj.”

Nyugalom

Két festőművész illusztrálta a nyugalmat. Az első egy csöndes, zavartalan hegyi tavat ábrázolt. A másik vásznára egy félelmetes vízesés került, amelyre ráhajolt a partról egy törékeny nyárfa. A fa egyik ágán, a vízesés felszálló párájától csaknem teljesen átázva egy vörösbegy ült a fészkén. Az első kép csak a mozdulatlanságot, a másik az igazi nyugalmat ábrázolta. Mert a nyugalomban mindig két elem rejlik – a csöndesség és az energia; a zavartalanság és a tombolás; a teremtés és a pusztulás; a rettenthetetlenség és a félénkség.