Lelkesedés Lelki ajándékok Lelki harc Lelki növekedés
Lelki szépség Lelkiismeret Lelkipásztor Lélekmentés
Lustaság  
       

Lélekmentés

Észak-Kanadában letelepedett egy farmer, aki elevenen elfogott egy farkast. Eszébe jutott, hogy a hajókat néha úgy tisztítják meg a patkányoktól, hogy az egyik patkány nyakára kis csengőt kötnek. Az a ragyogó ötlete támadt, hogy hasonló módon tisztítja meg a közeli erdőket a farkasoktól. Csengőt erősített az elfogott farkas nyakára és szabadon engedte. Másnap a juhok éles fülükkel észlelték a csengő hangját, és az egész nyáj az erdőbe rohant. Egy óra múlva a juhok visszatértek, egy bárány kivételével. Másnap ugyanez történt, és megint eltűnt egy bárány. Ekkor kezdett megvilágosodni a farmer előtt, hogy az a csengő, amit a szürke farkas nyakára erősített, ugyanaz volt, mint amit a vezérjuh hordozott a nyáj előtt az előző nyáron. Az éles fülű juhok megismerték a csengő hangját, és ösztönüknek megfelelően igyekeztek csatlakozni a múlt évi vezérjuhoz, de ehelyett a farkasra találtak, amely rájuk csapott. Hasztalan dolog bűnösökkel bűnösöket menteni; a lelki munkát csak lelki fegyverekkel végezhetjük; csak isteni bölcsességgel menthetjük meg a lelkeket.

Az egyik csata után egy tábori lelkész annyira megsérült, amint a lova elesett, hogy egy egész éjszaka kénytelen volt fekve maradni a csatamezőn. Amint feküdt a sötétben, hangokat hallott: “Ó, Istenem!” Erre azt gondolta, hogy segíteni kellene a sóhajtozó emberen. Nem tudott járni, ezért elkezdett hengergőzve a szenvedő mellé jutni, és a holttestek közt végre odaérkezett a haldoklóhoz, akinek Krisztusról beszélt. Miután ezt a szolgálatát befejezte, érte küldtek, hogy legyen jelen egy haldokló tiszt mellett, akihez két katona vitte oda hordágyon. Így telt el az éjszaka. A katonák az egyik haldoklótól a másikhoz vitték a lelkészt, akiknek Krisztust prédikálta, és akikkel imádkozott, miközben állandóan a hordágyon feküdt.

Baleset következtében sokan bent rekedtek egy szénbányában. Nagy tömeg gyűlt össze, hogy segítsenek eltakarítani a törmeléket és kimentsék a bányászokat. Egy idős, ősz hajú férfi is odarohant ásóval a kezében, és tíz ember erejével kezdett dolgozni. Valaki felajánlotta, hogy felváltja az idős embert. “Állj félre az útból! – kiáltotta az öregember –. Két fiam van a mélyben!” Csak a megtéretlen lelkek iránti szeretet segíthet abban, hogy igyekszünk őket megmenteni. A lelki munkás eredményessége négy feltételtől függ: megtért szív, a Szentírást magába rejtő elme, a lelkek iránti szeretet, imádkozó élet és Isten Lelke.

“Önnek kutyaélete lehet, mondta egy járókelő a forgalomirányító rendőrnek egy forgalmas útkereszteződésnél. “Az lenne, ha kutya volnék – válaszolt a rendőr. – De nem vagyok kutya. Életmentő vagyok. Ma már három ember életét mentettem meg ezen a sarkon. Ön hány embert mentett meg ezen a napon?”

Egy új imaház ajtajára három héber szó alapján a következő mondatot vésték: “A bölcs lelkeket nyer meg.” Ezzel a gyülekezet létezésének célját fejezték ki. A gyülekezet lelkipásztora e szavak alapján prédikált az imaházmegnyitás napján. Kifejtette, hogy a “megnyer” szóval szokták leírni a vadra cserkésző vadászt, és emlékeztette hallgatóságát, hogy bölcsen kell végezniük “lelkeket megnyerő” munkájukat. Dávid is gondosan készült a Góliáttal való harcra. Öt sima kövecskét választott ki a patakból. Nem tételezte fel, hogy egy kő is elég, és majd keres egy másikat, ha szükség lesz rá. Sose menjünk az Úr munkájába szegényes fölkészüléssel!

Lelkesedés

A tapasztalat azt mutatja, hogy a siker nem annyira a képességtől, mint inkább a lelkesedéstől függ. A győztes az, aki testestül-lelkestül rászánja magát a munkára.

Egyszer egy vasutastól megkérdezték, hogy eddig mi segítette a legjobban az előrehaladást a vasúti közlekedésben. Ezt válaszolta: “A jobb mozdonyok és a forróbb kazánok.” Napjainkban erre van szüksége a gyülekezeteknek is: jobb motorok, tehát szorgalmasabb munkások és nagyobb lelkesedés, míg végül elmondhatjuk: “Az Úr háza iránti féltő szeretet emészt engem.”

Lelki ajándékok

Amikor Niccolo Paganini végrendelkezett finoman kidolgozott és nagyon szeretett hegedűjéről, akkor azt Genova városára hagyta, és előírta, hogy azon soha senki se játsszék ismét. Ezt az ajándékot a megőrzésre és nem a szolgálatra adta át. Másrészt, amikor a feltámadt Krisztus végrendelkezett, akkor Isten gyermekeinek lelki ajándékokat adott azzal a paranccsal, hogy használják. Ezeket az ajándékokat nem megőrzésre, hanem a szolgálatra adományozta.

Valaki eltörte a bal kezét. Egy éjszaka, amikor nem tudott aludni, elképzelte, hogy a jobb és a bal keze beszélget egymással. A Jobb kéz megszólalt: “Bal kéz, nem hiányzol. Mindenki örül, hogy te törtél el és nem én. Nem nagyon sokat számítasz.” Bal kéz megkérdezte: “Miként lehetsz feljebbvaló nálam?” – Jobb kéz ezt válaszolta: “Gazdám nem tud írni egy betűt sem nélkülem.” – Bal kéz: “De ki tartja a papírt, amelyre ír?” – Jobb kéz: “Ki lendíti a kalapácsot?” – Bal kéz: “Ki tartja a szöget?” – Jobb kéz: “Ki irányítja a gyalut, amikor az asztalos simává teszi a deszkát?” – Bal kéz: “Ki rögzíti a deszkát?” – Jobb kéz: “Amikor a gazdám sétál az utcán, és megemeli a kalapját, hogy valakit üdvözöljön, melyikünket használja?” – Bal kéz: “Ki tartja az aktatáskáját, miközben ezt teszi?” Aztán így folytatta: “Hadd tegyek föl neked egy kérdést. Amikor gazdánk tegnap borotválkozott, te tartottad a borotvát, de elvágta az arcát, mert nem voltam ott, hogy segítsek. Aztán a gazdánk órája megállt. Miért? Te utána forgathatod a mutatót, de ha nem vagyok ott, hogy tartsam, akkor az óramutatót nem tudja megmozdítani. Nem vehetsz ki pénzt a pénztárcájából, hogy fizessen, mert nincs, aki megtartsa a pénztárcát. A gazdánk nagyon kevésre képes nélkülem.” – Mindenkinek megvan a maga helye az Úr szolgálatában. Egyikünk sem nagyobb a másiknál – csak éppen más szolgálatot tölt be.

Képzeljük el, miként erezne az a szülő, aki karácsony
napján átadja az ajándékokat a gyermekeinek, és a gyermekek
csak átveszik azokat, de félreteszik azonnal, ki sem bontják és
nem kíváncsiak az ajándékokra. Gondoljuk el, hogy az Úr
hogyan érez, amikor ajándékokat ad nekünk, hogy használjuk
azokat, de mi sohasem akarjuk megtudni, hogy mik azok az
ajándékok, sohasem használjuk azokat, hanem azzal
mentegetőzünk a gyülekezetben, hogy semmit nem tudunk
csinálni!
 

Lelki harc

Azt mondják, hogy sok évvel ezelőtt egy elmegyógyintézetben szokatlan tesztet végeztek annak megállapítására, hogy az ott ápoltak mikor válnak alkalmassá a külvilágba való visszatérésre. A jelöltet bevitték egy szobába, ahol a vízcsapból ömlött a víz és már az egész padlón állt a víz. Aztán odaadtak neki egy fölmosó rongyot és megmondták, hogy törölje föl a vizet. Ha a betegnek elég esze volt ahhoz, hogy először elzárja a vízcsapot, mielőtt föltörölte volna a vizet, akkor el lehetett bocsátani a kórházból. De ha a beteg kezdte föltörölni a vizet anélkül, hogy elzárta volna a vízcsapot, további kezelésnek vetették alá. – A keresztyének olyan világban élnek, ahol harcolniuk kell a világot uralom alatt tartó gonoszsággal. De ha rájönnek, hogy hol van a gonoszság forrása, akkor hozzá tudnak járulni a helyzet javításához. Először a fölött a gonoszság fölött kell győzniük, amely a saját szívükből árad ki. Ez a megtéréssel indul. Csak ezután vehetik kézbe a “fölmosó rongyot és a vödröt”, azokat a lelki fegyvereket, amelyet Isten ajándékoz nekik.

Új Guineából a dzsungelból egy misszionárius levelet küldött haza barátainak a lelki hadviselés természetéről: 
„Nagyszerű a harc tüzében szembeszállni a vén ördög legfélelmetesebb fegyvereivel, amikor az elkeseredéssel, csüggedéssel, csúfolkodással és betegséggel támad. Nem pocsékolja idejét a lágymelegekre. Akkor támad keményen, amikor valaki szembe mer vele szállni. Mindig kiszámíthatod ütésed súlyát abból, hogy milyen visszautast kapsz. Amikor lázas betegen fekszel és elmegy az utolsó erőd is; amikor valamelyik megtért visszaesik; amikor a legígéretesebb érdeklődők csak bolondot csinálnak belőled; amikor leveleidet nem kapod meg, és barátaid sem válaszolnak leveleidre, ez az idő talán a szomorkodás ideje? Ó, nem! Ez az az idő, amikor meg kell állni gyakran és halleluját kell kiáltani! Az ősi ellenséggel szemben ez a legfélelmetesebb ellentámadás, és ezzel lehet őt visszaűzni. A mennyeiek az ég peremén figyelik a küzdőteret: 'Vajon ki tud tartani?' Amint látják, hogy ki van velünk, és amint észreveszik a kiapadhatatlan erőforrásokat és azt. hogy lehetetlen kudarcot vallanunk, dicsőséget adnak Istennek. Nem hátrálunk meg! Kitartunk a végsőkig!"
 

Lelki növekedés

Évekkel ezelőtt tanulmányt végeztek egy mezőgazdasági szakiskolában. A tanulmány eredményét közölve megállapították, hogy egy hold kukorica termeléséhez 2 millió liter vízre, 3500 kiló oxigénre, 2600 kiló szénre, 80 kiló nitrogénre, 60 kiló káliumra, 35 kiló kénre és sok más elemre van szükség. Ezen kívül még nélkülözhetetlen a napsütés és az eső a megfelelő időben. Jóllehet a földműves is sokat dolgozik a földön, úgy becsülték, hogy csak a termés 5 százalékát lehet visszavezetni a földműves erőfeszítéseihez. Így van ez a lelki világban is: “Isten adja a növekedést.”

Lelki szépség

Sok évvel ezelőtt egy kis orosz fiú, aki csúnyának érezte magát, nagyon elkeseredett állapota miatt. Azt gondolta, hogy nem lehet boldog egy olyan teremtmény, mint ő. Széles volt az orra, vastag a szája széle, kicsik és szürkék a szemei, és a keze meg a lába aránytalanul túlméretezett a testéhez viszonyítva. Amikor felnövekedett, híres író lett belőle. Egyik könyvében leírta, hogy annyira aggódott csúnya kinézete miatt, hogy Istent is csodatételre kérte. Azt ígérte Istennek, hogy ha őt széppé változtatja, akkor mindent neki fog fölajánlani, amivel csak rendelkezik a jövőben. Ez az orosz fiú Tolsztoj Leó volt. Amint felnövekedett, fölfedezte, hogy az általa keresett szépség nem az egyetlen szépség a világon. Megtanulta, hogy Isten szemében a testi szépségnél nagyobb értéke van a jellem szépségének.

Lelkiismeret

Érdekes módon, évszázadokkal ezelőtt a ma Thaiföldként ismert ország ősi fővárosának kapui mágnesvasércből készültek. Ha valaki gyilkos szándékkal ment át a kapun egy elrejtett tőrrel a ruhája alatt, akkor a mágnesvasérc megrántotta a rejtett fegyvert, mint valami láthatatlan kéz. A gonosztevő megdöbbenve akaratlanul is a fegyvere után nyúlt, amit a gyakorlott őrök észrevettek és elfogták a rossz szándékú embert. A jó lelkiismeret is így működik: leleplezi életünkben a titkos bűnöket, mintha Isten rejtett keze volna.

Egy éles értelmű kínai vezető összehasonlította Jézus befolyását Konfucius, Buddha és Lao-ce befolyásával, és ezt mondta: “Úgy tűnik, Jézusnak van hatalma arra, hogy sokkal érzékenyebbé tegye a lelkiismeretet.”

Egy ismeretlen író szerint a lelkiismeret nem törvénykönyv a bírósági teremben, hanem maga a bíró, és nem törvényhozó, hanem a törvény végrehajtója.

Lelkipásztor

Az emberek olyan lelkipásztort kívánnak, aki rendelkezik Fosdick szószéki tehetségével, Churchill szónoki erejével, egy mozihős személyes vonzásával, Freud pszichológiai meglátásával, Eisenhower szervező és adminisztrációs képességével, Szókratész bölcsességével és Jób türelmével. Ezen kívül megkövetelik tőle, hogy olajozza a nyikorgó egyházi gépezetet, legyen a vezetőség kifutó fiúja, és békességet meg összhangot teremtsen az átadott életű keresztyén nők rivális csoportjai között.

Luther szerint a jó lelkipásztor tíz jellemzője a következő.

listajel Legyen képes egyszerűen és rendszerezetten oktatni!
listajel Legyen jó a feje!
listajel Ura legyen a nyelvének!
listajel Legyen jó hangja!
listajel Legyen emlékezőtehetsége!
listajel Tudja, hol kell megállnia!
listajel Mindenképpen legyen bizonyos annak értelmében, amit mond!
listajel Legyen kész föláldozni testét és lelkét, javait és hírnevét az igazságért!
listajel Szorgalmasan tanuljon!
listajel Viselje el, ha mások zaklatják és bírálják!

Nem sokkal azután, hogy XIV. Lajos meghívta az ünnepelt Bossuet püspököt a meaux-i püspökségbe, megkérdezte a polgárokat, hogy mennyire tetszik nekik az új püspök. Ezt válaszolták: “Felség, eléggé szeretjük őt.” “Eléggé? Mi hibát találtok benne?” “Hogy megmondjuk Felségednek az igazságot, jobban szeretnénk egy olyan püspököt, aki már befejezte tanulmányait, mert amikor a mi püspökünkre várakozunk, akkor mindig azt mondják, hogy a dolgozószobájában van.”

Lustaság

Hosszú idő óta egy földműves úgy szántotta földjét, hogy egy ökröt és egy öszvért fogott az eke elébe és elég jól boldogult velük. Egyszer az ökör ezt mondta az öszvérnek: “Játsszunk beteget és pihenjünk egy kicsit.” De a vén öszvér így válaszolt: “Nem, el kell végeznünk a munkát, mert kevés az idő.” Az ökör mindenképpen betegnek tetette magát, mire a földműves friss szénát és abrakot adott és kényelmet biztosított neki. Amikor az öszvér hazatért a szántásból, az ökör megkérdezte, hogy hogyan boldogult. “Nem sokra jutottunk, de azért elhaladtunk” – válaszolt az öszvér. Aztán az ökör megkérdezte: “Beszélt-e rólam a gazdánk?” “Semmit nem szólt” – válaszolt az öszvér. A következő napon az ökör arra gondolt, hogy jó otthon maradni, ezért megint betegséget színlelt. Amikor az öszvér ismét hazaérkezett nagyon fáradtan, az ökör megszólította: “Hogy telt a nap?” Az öszvér ezt felelte: “Azt hiszem, nagyon jól, de most nem sokra jutottunk.” Aztán az ökör ezt kérdezte: “Mit mondott a gazda felőlem?” “Semmit – hangzott a válasz –, de megállt a vágóhídnál, és hosszasan beszélgetett a mészárossal.”