Félelem Felebaráti szeretet Feltámadás Fiatalság
Figyelmeztetés Gondviselés Gőg Gyülekezet
Gyülekezeti tagság Gyengeség Gyermek Gyermeknap
Gyermeknevelés

Győzelem

Gyógyulás  

Félelem

Megkérdeztek egy idős koreai asszonyt: “Milyen áldásokat kaptál a Jézusban való hit által?” Az asszony így válaszolt: “Sok mindent kaptam. Elmondok nektek egyet, jóllehet nem gondoljátok fontosnak. Mielőtt keresztyén lettem, sohasem tudtam nyugodtan aludni, sokszor fölriadtam és verejtékeztem, mert attól féltem, hogy a gonosz szellemek csapást hoznak reám, családomra vagy házamra. Most, amikor lenyugszik a nap, mindenemet Istenre bízom, lefekszem, és reggelig alszom.”

Az egyik újság kérdés-felelet rovatának vezetője havonta átlagosan tízezer levelet kap, csaknem mindegyiket olyanoktól, akik bajokkal küzdenek. Megkérdezték tőle, hogy mi a kapott levelek uralkodó témája. Ezt mondta: „Úgy tűnik, hogy az összes probléma fölé emelkedik a félelem kérdése. Az emberek félnek attól, hogy elveszítik egészségüket, vagyonukat, szeretteiket. Az emberek magától az élettől félnek.”

Felebaráti szeretet

Egy zeneszerző mondta: “Zenésznek születtem. Már akkor ismertem a muzsikát, mielőtt olvasni tudtam volna. Ezt az ajándékot a Gondviseléstől kaptam. A zene túl szent ahhoz, hogy áruba lehessen bocsátani. Jövedelmemet soha nem tekintem sajátomnak. Ez csak rám bízott pénzalap, hogy megfelelően beosszam. Szükségleteimet a minimálisra csökkentem. Erkölcsileg bűnösnek érzem magam, ha drága ételt eszem, mert ezzel valaki mást megfoszthatok egy szelet kenyértől – talán egy gyermeket egy pohár tejtől. Szeretett feleségem is hasonlóan érez ezek felől a dolgok felől. Úgynevezett sikeres éveimben nem építettem házat magunknak. Aközött és köztünk ott van a világ minden hajléktalanja.”

Tibetben, a magas , titokzatos hegyi országban az emberek nagyon furcsa módom köszöntik egymást. Amikor találkoznak, mélyen meghajolnak, kinyújtják kitárt kezüket egymás felé, és bemutatják, hogy nincs náluk fegyver, és barátságosak akarnak lenni. Azután egymásra öltik a nyelvüket, ami azt jelenti, hogy nincsenek gonosz szavak a szájukban egymás ellen.

A perzsák gyakran elbeszélik a nagy Abbas sah történetét, aki csodálatosan uralkodón Perzsiában, de szeretett álruhában elvegyülni az átlagemberek között is. Egyszer szegénynek öltözve lement egy lépcsőházban a mélyben levő szűk pincébe, ahol egy kazánfűtő vigyázott a tűzre. A király melléült és beszélgetett vele. Ebédidőben a fűtő nagyon durva, fekete kenyeret és egy kancsó vizet tett maga elé, amit együtt fogyasztottak el. A sah elment, de ismét visszatért, mert szíve együttérzéssel telt meg e magányos ember iránt. Kedvesen figyelte az embert, aki megnyitotta előtte a szívét és megszerette új barátját, aki annyira kedves, bölcs és mégis olyan szegény, mint ő maga. Végre a császár ezt gondolta: „Megmondom neki, ki vagyok, és majd meglátom, hogy milyen ajándékot kér." így szólt: „Te azt gondolod, hogy szegény vagyok, de én vagyok Abbas sah, a te császárod." Erre valamilyen nagy kérésre számított, de a kazánfűtő csöndben ülve meredt rá. „Nem érted? Gazdaggá és nemessé tehetlek, neked adhatok egy várost, kinevezhetlek valamilyen nagy kormányzóvá. Semmit sem kérsz?" Az ember kedvesen válaszolt: „Igen, uram, értem. De mi okozta, hogy elhagytad palotádat és dicsőségedet és leültél velem ezen a sötét helyen és osztoztál kegyetlen sorsomban, és törődtél velem szívem boldogságában vagy szomorúságában? Ennél drágábbat nekem nem adhatnál. Másoknak adhatsz gazdag ajándékokat, de nekem önmagadat adtad. Csak az a kérésem maradt hátra, hogy sose vond meg tőlem barátságod ajándékát!"

Feltámadás

John G. Paton, XIX. századbeli misszionárius, aki a Dél-tengeri szigeteken munkálkodott, nagy ellenállással találkozott, amikor távozni készült Skóciából, és el akart menni, prédikálni az Új Hebridák szigetein élő kannibálok közé. Egy keresztyén egyháztag ezt morogta a fülébe: “A kannibálok, a kannibálok! A kannibálok majd meg fognak enni!” Paton tétovázás nélkül válaszolt: “Megvallom neked, hogy ha az Úr Jézus Krisztust szolgálhatom az életemmel és a halálommal, akkor nem számít, hogy a kannibálok vagy a férgek esznek meg. Mert a feltámadás nagy napján a testem éppen olyan csodálatos lesz, mint a tiéd, mert hasonlók leszünk a feltámadt Üdvözítőhöz!”

A németországi Hannover temetőjében van egy sír, amelyen hatalmas gránitkövek és márványdarabok fekszenek, betonnal és acélpántokkal összefogva. Az egy asszony sírja, aki nem hitte el, hogy Jézus feltámadt a halálból, sem azt, hogy a halál után lesz feltámadás. Végrendeletében elrendelte, hogy sírját olyan biztonságosan lezárják, hogy ha lenne is halottak feltámadása, akkor se nyíljon fel a sír. A sírra ezeket a szavakat vésette: “Ezt a sírt sohasem szabad felnyitni!” Azonban egy kis mag a gránitkövek alá került és növekedni kezdett. A kikelt növény kereste a világosságot. Senki sem gondolta volna, hogy egy növekedő palánta képes szétfeszíteni azokat az acélpántokat és lebetonozott köveket. A kis mag fává növekedett, és a nagy kövek szétnyíltak előtte. Kajafás és Jézus egyéb ellenségei azt gondolták, hogy amikor Jézus testét betemették a sírba, többé nem kerülhet ki onnét. De Isten hatalma, amely Hannoverben egy kis növény által nyilvánult meg, még csodálatosabban működött Jézus sírjánál Jeruzsálem közelében.

Amikor a fáraókat eltemették az ősi Egyiptomban, alagutakat építettek a piramisokhoz, amelyeken bevitték a királyok holttestét. De a mauzóleum másik oldalán nem volt kijárat. Krisztus nélkül a sír a sötétségbe és megsemmisülésbe való belépés. Vele az örök élethez vezető ösvény.

“Ma velem leszel a paradicsomban.” Amikor a Jézussal együtt keresztre feszített rablókat eltemették a fazekas mezején, akkor csak egy bejáratról tudtak. Legtöbbször nincs kijárat a sírból. Csak a fölfelé nyíló. De miután Jézus ezeket a szavakat mondta a megtérő latornak, sírja felnyílt. Ezt a változást hozza Jézus feltámadása a világnak. Kimegyünk a temetőbe, eltemetjük kedves halottainkat. Azon gondolkodunk, hogy miként találkozhatunk velük ismét. “Talán örökre eltűntek előlünk?” Valamikor titkos kijáratokat építettek a házakra, hogy támadás esetén el tudjanak menekülni. Az ősi spanyol misszióállomáson San Diegóban van egy ilyen kijárat, amely egy forráshoz vezet, és rajta keresztül mindenki megmenekült. Krisztus feltámadása azt jelenti, hogy sírunknak két nyílása van, az egyik, amelyen eltemetnek a sírba, a másik, amelyen át kijövünk a sírból, és egyenesen Isten trónjához érkezünk.

Fiatalság

Jonathan Edwards ifjú korában öt fogadást vállalt magára, és hűségesen ragaszkodott hozzájuk. Ezeket érdemes tanulmányozni. Aki csak magáévá teszi és követi, az meglátja ezek hasznosságát. Az elhatározások a következők voltak:

listajel Elhatároztam, hogy teljes erőmmel élek, amíg élek.
listajel Elhatároztam, hogy sohasem pocsékolok el egy percet sem az időből, hanem a leghasznosabb módon töltöm, ahogy csak tehetem.
listajel Elhatároztam, hogy sohasem teszek semmit, amivel megbántanék mást vagy méltatlanul, gondolkodnám róla.
listajel Elhatároztam, hogy bosszúból sohasem teszek semmit.
listajel Elhatároztam, hogy sohasem teszek semmit, amit félnék megtenni, ha az lenne életem utolsó órája.

Nagy Sándor húszéves korában került a trónra, és harminchárom éves korára meghódította az ismert világot. Julius Caesar fiatalon elfoglalt nyolcszáz várost, legyőzött háromszáz nemzetet, hatalmas szónokká és az egyik legnagyobb államférfivá lett. Washingtont altábornaggyá nevezték ki tizenkilenc éves korában, huszonkét évesen elküldték nagykövetként Franciaországba, és első csatáját huszonkét évesen vívta. Lafayette az egész francia hadsereg tábornokává lett húszéves korában. Nagy Károly Franciaország és Németország ura lett harmincéves korában. Galileo csak tizennyolc éves volt, amikor felismerte az inga-alapelvet a Pisai székesegyház lámpájának ingása alapján. Peel huszonegy évesen a parlament tagjává lett. Gladstone huszonkét évesen lett parlamenti tag, és huszonnégy évesen pénzügyminiszterré választották. Luther huszonkilenc évesen szögezte ki híres tételeit a katedrális ajtajára és szembeszállt a pápával. Shakespeare mesterműveit harminchat évesen írta.

Gőg

Amikor Platón a házába hívta barátait, hogy együtt legyen velük, odament Diogenész is, szokás szerint nagyon szennyes ruhában, és sáros lábával rálépett az egyik gazdagon díszített heverőre, miközben ezt mondta: “Összetaposom Platón büszkeségét.” Platón finoman ezt válaszolta: “De még nagyobb büszkeséggel.”

Gondviselés

Dan Crawford misszionárius mondta el egyszer élményét, amikor visszatért az afrikai misszióföldről. Egy folyón kellett átkelniük, ami megáradt és nem volt csónak a kezük ügyében. Sürgősen menniük kellett tovább, ezért lesátoroztak és imádkoztak. Rövid idő múlva a folyó partján álló egyik hatalmas fa recsegve-ropogva ledőlt, és hídként átívelte a folyót. A hittérítő felkiáltott: “A menny királyi mérnökei pontonhidat építettek Isten szolgáinak.”

Van egy ősi hagyomány a zsidók között, mely szerint a manna mindig olyan ízű volt, mint amilyenre valaki vágyott minden reggel. Ha például fölkelt és egyiptomi uborkára vagy hagymára vágyott, de nem zúgolódott, hanem hálásan elfogadta a mannát, akkor a mannát uborkának vagy hagymának érezte. Isten a mi életünk, ő a mi erőnk, megtartónk és mindaz, amire szükségünk van. Barátot akarunk? Isten a mi támogatónk. Akarjuk, hogy valaki megvédjen a küzdelemben? Isten a mi vezérünk. Akarjuk, hogy valaki szószólónk legyen és képviselje ügyünket? Isten a mi pártfogónk. Ő mindig pontosan alkalmazkodik ahhoz a helyzethez és körülményhez,
amiben vagyunk.
 

Valaki azt mondta, hogy a kis légy Noé bárkájában éppen olyan biztonságban volt, mint a nagy elefánt. Nem az elefánt nagysága és ereje adta neki a biztonságot, hanem a bárka mentette meg az elefántot meg a legyet is.


Egy édesapa és kisfia
elment a zöldségüzletbe vásárolni. A szorosan az apa mögött haladó kisfiú egy nagy kosarat cipelt. Az édesapa egyik áru után a másikat rakta a kosárba, míg végül az egyik vásárló sajnálni kezdte a fiúcskát és megjegyezte: „Ez elég nagy teher egy olyan kisfiúnak, mint te vagy?" A fiú odafordul a nénihez és ezt mondta: „Ne tessék aggódni miattam! Apukám tudja, hogy mennyit terhet bírok el."

Egy Charney
nevű francia férfi megharagította Napóleont, amiért börtönbe csukták. Úgy tűnt, örökre elfelejtkezett róla a barátja és mindenki a külvilágban. Magányosságában és elkeseredettségében kiválasztott egy követ a falban és ezt véste rá: “Senki sem törődik velem.” Egy napon egy zöld növény hajtott ki a padló kövei közül, és kezdett növekedni a cella tetején levő kicsiny ablak irányába. A fogoly naponta megtartotta ivóvizének egy részét, amit a börtönőr vitt neki, és ráöntötte a növény leveleire. Az addig növekedett, míg végül gyönyörű kék virágot bontott. Amikor a virágszirmok teljesen kibomlottak, a magányos fogoly áthúzta az előző időben a falra vésett szavakat és föléjük írta: “Isten törődik velem.” De Isten további áldást is tartogatott e fogolynak. A történet szerint a férfi cellaszomszédának volt egy kislánya, akit beengedtek látogatásra a börtönbe. A kislánynak tetszett az, hogy Charney annyira szereti azt a kis növényt. A hír eljutott a szeretetre méltó Josephine császárnőhöz, aki így szólt: “Ha egy férfi olyan nagy odaadással szeret és gondoz egy virágot, akkor nem lehet gonosz ember.” Ezután meggyőzte a császárt arról, hogy engedje szabadon. Charney magával vitte a virágot az otthonába, és gondosan ápolta egész életében. A virág azt tanította meg vele, hogy higgyen Istenben.

Egy híres festőművész arra oktatta tanulóit, hogy amikor természetképet festenek, soha ne hagyják ki a kivezető ösvényt. Különben a fák és a hegyek megfojtják a szemlélőt. Isten mindig megadja gyermekeinek a kivezető utat.

John Brentz, Luther barátja és a reformáció egyik oszlopa, magára vonta V. Károly haragját, aki sokféle módon igyekezett elpusztítani a lelkipásztort. Amikor Brentz azt hallotta, hogy egy spanyol lovas csapat indult letartóztatására, Isten elé borult imádságban, és ima közben erre kapott indítást: “Végy magadhoz egy kenyeret, menj a felsővárosba, és ahol találsz egy nyitott ajtót, lépj be, és rejtőzz el a padláson.” Eszerint cselekedett, és csak egyetlen ajtót talált nyitva, ahol bement és elrejtőzködött a tető alatt. Tizennégy napig volt ott, amíg tartott a kutatás. Az az egyetlen kenyér nem lett volna elég ahhoz, hogy életben maradjon, de naponta egy tyúk ment a padlásra, és kotkodácsolás nélkül tojt egy tojást. A tizenötödik napon nem ment oda a tyúk, de John Brentz ezt hallotta az utcán járókelőktől: “Végre elmentek!” és lejött a padlásról.

Két lelkipásztor beszélgetett: “Ma a legcsodálatosabb módon éltem át Isten életmentő kegyelmét. A lovam megbotlott, és Isten különös gondviselése révén megmenekültem a biztos haláltól.” A másik lelkipásztor így folytatta: “Még nagyobb okom van a hálaadásra, mert az én lovam egyszer sem botlott meg.” A Bibliában olvassuk, hogy “aki hálával áldozik, az dicsőít engem..” Ez arra az állandósult hálaadásra mutat, amely minden órában, minden körülmények között magasztalja Istent a gondviselésért.

Krisztus mondta, hogy még fejünk hajszálait is számon tartja Isten. Néhány évvel ezelőtt egy német tudós megszámolta az emberi fej hajszálait. Rájött, hogy a hajszálak száma a haj színétől függően változik. Több hajszála van a fekete hajú embernek, mint a vörös hajúnak; a barna hajúnak, mint a fekete hajúnak; a szőke hajúnak, mint a barna hajúnak. A fekete hajú asszonynak körülbelül 110 ezer hajszál van a fején, és a szőke hajúnak mintegy 140 hajszála van.

Luther és Melanchton egyszer tomboló vihar idején át akart kelni az Elbán Torgau mellett. A félénk Melanchton próbálta lebeszélni Luthert a veszélyes átkelésről és így szólt: “Martin, ne menjünk át a folyón, a csillagok ellenünk vannak!” Luther ezt válaszolta. “Mi az Úréi vagyunk, tehát urai vagyunk a csillagoknak.” Milyen gazdag vigasztalás van ezekben a szavakban: “Mi az Úréi vagyunk!”

Gyülekezet

Néhány évtizeddel ezelőtt egy kis templomot elsöpört egy hurrikán az óceán partján. A gyülekezet úgy érezte, hogy nem tudja újból felépíteni. Aztán egy napon a haditengerészet képviselői odamentek a lelkészhez, hogy megkérdezzék, fel akarják-e ismét építeni a templomot. A lelkész megmagyarázta, hogy nem tudják felépíteni. A haditengerészet képviselője így szólt: “Ha önök nem építik fel a templomot, akkor mi építjük fel. A régi templom tornya rajta van ábráinkon és térképeinken. Az egy olyan jel, ami a hét tengeren vitorlázó hajókat irányítja útjukon.”

Rafael ünnepelt freskóit kritizálva, egy pap megjegyezte: “Pál apostol arca túlságosan vörös.” A festőművész így válaszolt: “Elpirult, amikor meglátta, hogy kiknek a kezébe került az egyház.”

“A múlt vasárnap megszavaztam az imaház bezárását; nem szándékosan, nem rosszakarattal, hanem talán gondatlanul, lustán, érzéketlenül. Arra szavaztam, hogy ne tegyenek ott bizonyságot, és ne nyissák fel a Bibliát a szószéken, azt a könyvet, amelyet a mártírok kezéből vettünk át, hogy olvassuk. Azzal szavaztam meg ezt, hogy bár elmehettem volna, és el is kellett volna mennem, de nem mentem imaházba. Az elmúlt vasárnapon távol maradtam a gyülekezettől.”

“Ez egy erős gyülekezet?”“Igen”, válaszolták a kérdésre.“Hány tagja van?”“Harminc.”“Harminc!? Talán nagyon gazdagok?”“Nem, többségük szegény.”“Akkor hogy mondhatjátok, hogy ez egy erős gyülekezet?” “Mert őszinték, odaszenteltek, békességesek, szeretik egymást, mindenben Isten Igéjét követik, készek az imádkozásra, és igyekeznek teljesíteni az Úr munkáját. Az ilyen gyülekezet erős, akár harminc, akár háromszáz tagból áll.”

 

A világon a leggyorsabban növekvő vallásos szekta tagjai a Hetednapos Távolmaradókhoz tartoznak.

Amikor megkérdezték egy gyülekezetbe járó süketnémától, hogy miért jár imaházba, ezt írta egy papírlapra: “Hogy bemutassam, melyik oldalon állok.”

Az egyik film története szerint az arabok megtámadtak egy legionárius erődöt, ahol már csak négy legionárius védekezett. Az arabok ezt nem tudták, de ha rájöttek volna, az erőd hamar a kezükre került volna. A legionáriusok tervet készítettek gyengülő helyzetük álcázására. Halott társaik holttesteit helyezték az erőd falaira, és a négy életben maradt katona ide-oda rohangált és sütögette halott társaik fegyvereit. Kívülről minden nagyon meggyőzőnek tűnt, de belülről csupán négy élő katona harcolt. Ugyanígy sok gyülekezetünkben két, három vagy négy “hivatásos” vezető rohangál és süti el a lelkileg tétlen gyülekezeti tagok fegyvereit. Külsőleg a gyülekezet élőnek tűnik, de belülről csak néhány tag végzi az egész “test” munkáját.

Az egyik vasárnapon, amikor a család hazatért a délelőtti istentiszteletről, az apa a prédikációt kritizálta, a leány szerint az énekkar kriminálisan énekelt, és az anya hibásnak találta az orgonista játékát. De a témát levették a napirendről, amikor a család legkisebbje, a hatéves Bence ezt mondta: “Mégis elég jó show volt azért a húszasért, amit a perselybe dobtatok...”

Azt mondják, hogy egyszer egy lelkipásztor azt álmodta, hogy ekhós szekeret kellett húznia, amit a gyülekezeti tagok toltak hátulról. Lassan haladtak előre, és elértek egy mocsaras helyre, ahol csak nagyon lassan mentek tovább. Ezt különösnek tartotta a lelkipásztor, ezért hátrament megnézni, hogy mi fékezi a szekeret. Azt látta, hogy már senki sem tolta a kocsit, hanem a tagok fönt ültek a szekéren a ponyva alatt, és bírálták a lelkipásztort, hogy túl lassan húzza a szekeret. Tényleg, álom volt az egész?

Egy idős néger nagyon hűségesen járt a gyülekezetbe. Egy hideg, esős napon arra próbálták rávenni barátai, hogy maradjon otthon, nehogy súlyosabbá váljék a reumája. Az öreg néger ezt válaszolta: “Mennem kell. Ki tudja, milyen áldást kapok ma az Úrtól, és én nem akarom elszalasztani.”

Egy lelkipásztort megkérdezte valamelyik régi barátja, akivel nagyritkán találkozott: “Hány tagja van a gyülekezetednek?” “Ezer” – mondta a lelkipásztor. “Tényleg? És hány aktív van köztük?” – folytatta a kérdező. “Mindnyájan aktívak – válaszolt a lelkipásztor. – Egy részük aktív az Úrért, más részük aktív az ördögért.”

Egy nagy keresztyén kilenc okot sorolt föl arra, hogy miért jár gyülekezetbe:

listajel E világban a templom nélküli emberi közösségben, ahol elhagyják és csúfolják a vallást, rohamos a süllyedés.
listajel A gyülekezeti munka és az istentiszteleti részvétel azt jelenti, hogy olyan szokásokat alakítunk ki, amelyek által felelősséget érzünk másokért.
listajel Elég ünnepnap van egy évben. A vasárnapok különböznek egyéb ünnepektől abban a tényben, hogy minden évben 52 van belőlük. Ezért vasárnap gyülekezetbe megyek.
listajel Igen, ismerem az összes kifogást. Tudom, hogy az ember imádhatja a Teremtőt a fák ligetében, vagy egy csobogó pataknál, vagy a saját házában éppen úgy, mint az imaházban. De azt is rideg tényként ismerem, hogy az átlagember így nem imádja Istent.
listajel Talán nem hallunk valami jó prédikációt a gyülekezetben. De prédikációt hallunk egy jó embertől, aki becsüli a feleségét és családját, és egész héten át azon fáradozik, hogy az élet nehézségeit megkönnyebbítse.
listajel Hallgatjuk a Biblia gyönyörű fejezeteit. Ha valaki nem ismeri a Bibliát, akkor nagyon sokat veszít.
listajel Részt veszünk a szép énekek éneklésében.
listajel Találkozunk és beszélgetünk jó szomszédainkkal.
listajel Aki gyülekezethez tartozik, az cselekedeteivel mutatja be a hitét.

Egy vidéki lelkipásztor az egyik gyülekezeti tag temetésén mondta: “Ez a holttest húsz éven át volt tagja a gyülekezetnek.”

Egyszer volt egy öszvér, és vándorlása során ott találta magát két szénakazal között. Az volt a baj, hogy nem tudta eldönteni, melyiket egye meg először. Határozatlansága miatt egyiket sem ette meg, hanem ott ült a kettő között, míg csak éhen nem pusztult. Sokan hasonlítanak ehhez az öszvérhez, mert nem tudják eldönteni, hogy melyik gyülekezetbe járjanak. Sohasem szánják rá magukat a döntésre, és közben lelkileg éhen halnak.

Hogyan lehet megölni egy gyülekezetet?

listajel Ne járj a gyülekezetbe!
listajel Ha mégis jársz, későn érkezz!
listajel Ha gyülekezetbe mész, duzzogva jelenj meg!
listajel Minden istentiszteleten kérdezd meg magadtól: “Mi hasznom van nekem ebből?”
listajel Sohase vállalj tisztséget! Jobb távol állni és kritizálni.
listajel Legalább ötven százalékban más gyülekezeteket látogass, hadd jöjjön rá a prédikátor, hogy nem kötődsz hozzá! Semmi sem hasonlítható a függetlenséghez.
listajel Szolgáljon rá a prédikátor a fizetésére; ő végezzen minden munkát!
listajel Jó hátra ülj, és sohase énekelj! Ha mégis énekelsz, akkor fals hangon rikácsolj és maradj le a többitől!
listajel Soha ne add be misszióadományodat addig, amíg nem látod, hogy megszolgáltak érte, és azután is várakozz vele egy ideig!
listajel Sose bátorítsd a lelkipásztort! Ha kedveled a prédikációt, maradj néma! Már sok prédikátort tönkretett a hízelgés.
listajel Jó, ha elmondod prédikátorod hibáit minden idegennek, aki mégis betéved az imaházba. Talán hosszú időbe telne nekik, míg erre maguktól is rájönnének.
listajel Természetesen, nem várhatod el, hogy új tagok kerüljenek a gyülekezetbe egy ilyen lelkipásztor mellett.
listajel Ha gyülekezetedben történetesen összhang van, nevezd azt apátiának, közömbösségnek, a lelkesedés hiánynak, vagy bárminek a nap alatt, csak ne annak, ami valójában!
listajel Ha van néhány lelkes szolgálattevő a gyülekezetben, tiltakozz amiatt, hogy a gyülekezetet bizonyos klikk vezeti!

Az ilyen negatív magatartás, a kritizálás szelleme, az együttmunkálkodás megtagadása és a krónikus barátságtalanság megöli a gyülekezetet vagy bármilyen más intézményt. Hála legyen Istennek, hogy gyülekezeteinkben ma nem ilyen lelkület uralkodik.

Tizennégy ellenpontot sorolhatunk fel arról, hogy “miként lehet eleven a gyülekezetünk”:

listajel Mindig vegyél részt az összejöveteleken!
listajel Mindig korábban legyél ott a kezdési időnél!
listajel Szent ragyogással, fénylő arccal és boldog hangulatban érkezz!
listajel Jöjj várakozással telve, és készülj arra, hogy az istentiszteleten felajánlod magad Istennek!
listajel Vállalj szolgálatot, amikor arra kérnek, és hűségesen szolgálj még akkor is, ha nem mindig a saját látásod szerint végezheted feladatodat!
listajel Ha más gyülekezeteket látogatsz, figyeld meg a hasznos vonásokat a saját gyülekezeted érdekében! Úgy értékeld saját gyülekezetedet, hogy távollédet mindig hiányérzetet keltsen benned!
listajel Úgy végezd feladataidat, hogy ne lelkipásztorod terhelődjön meg mindennel, hanem legyen szabad a hűséges lelkipásztor munkájának végzésére!
listajel Ülj annyira előre, amennyire csak lehetséges, és énekelj minden éneket!
listajel Mindig adakozz, és előre add oda adományodat! Gondolj arra, hogy távolléted esetén is vannak kiadásai a gyülekezetnek!
listajel Mindig bátorítsd lelkipásztorodat! Elég sok kiábrándító hatás éri más forrásokból.
listajel Mondd el másnak is gyülekezeted értékeit, a gyenge pontok úgyis elég látványosak!
listajel Mindenkit nyerj meg Krisztusnak és a gyülekezetnek, bárki legyen is a lelkipásztorod! Krisztusnak és a gyülekezetnek nyered meg őket, nem a lelkipásztornak.
listajel Mindig fáradozz a békén, tisztaságon és a gyülekezet egységén!
listajel Örülj annak, hogy nem klikk irányítja az élő gyülekezetet! Örvendezz annak, hogy a hivők közössége Krisztus teste, ahol nem klikk az irányító, hanem a fej maga Krisztus! Milyen csodálatos, hogy ebben a korban inkább ez utóbbi tizennégy szabályt gyakorolják az előző negatív szabályok helyett!

Valaki megkérdezte Sir Winston Churchilltől: “Ön oszlop a gyülekezetben?” Az államférfi humorosan ezt mondta: “Én inkább külső támpillér vagyok, mert kívülről támogatom az egyházat.”

 

Nem-mosakodásom tíz fő oka

Mielőtt elmondanád, hogy miért nem jársz a gyülekezetbe,
olvasd el nem-mosakodásom tíz fő okát!
 
listajel 1. Gyerekkoromban rám erőltették a mosakodást.
listajel 2. Azok, akik mosakszanak mind képmutatók, mert azt hiszik, hogy õk tisztábbak, mint a többiek.
listajel 3. Olyan sokféle szappan van forgalomban, hogy még nem tudtam eldönteni, melyik is a legjobb számomra.
listajel 4. Régebben mosakodtam, de beleuntam és abbahagytam.
listajel 5. Csak olyan különleges alkalommal mosakszom, mint Karácsony és Húsvét.
listajel 6. Egyébként egyetlen barátom sem mosakszik…
listajel 7. Azt hiszem, ha öregebb és koszosabb leszek, elkezdem a mosdást.
listajel 8. Nincs nekem időm a mosakodásra!
listajel 9. A fürdőszobánk télen nagyon hideg, nyáron pedig nagyon meleg.
listajel 10. Az összes szappangyáros pénzhajhász, csak az üzlet érdekli.

 

Gyülekezeti tagság

Egy híres természettudós elkeseredetten ment oda lelkipásztorához és kérte, hogy húzza ki nevét a gyülekezeti tagok névsorából, mert nem méltó a gyülekezeti tagságra. A lelkipásztor érdeklődve mondta: “Akármi is történt, mesélje el nekem!” A tudós ezt válaszolta: “Tegnap délután vitába keveredtem a kertben egy férfival, és heves szóváltás következett. Hogy teljesen őszinte legyek, nagyon dühös lettem, és hajszálon múlt, hogy oda nem ütöttem ellenfelemnek. Nem gondolom, hogy egy ilyen indulatos ember gyülekezeti tag maradhat.” A lelkipásztor tovább faggatta: “De mi tartotta vissza attól, hogy tényleg megüsse azt a másik embert?” “Hát...nem más, mint az a tény, hogy a gyülekezet tagja voltam. Tudtam, hogy egy gyülekezeti tag, aki ráadásul vasárnapi iskolai tanító is, nem alkalmazhat fizikai erőszakot.” “Éppen ez a csodálatos,” kiáltott fel a lelkipásztor. “Önnek ér valamit a gyülekezeti tagsága. Visszatartotta önt egy kegyetlen dologtól, és éppen ezt akarja most föladni?” “Értem a célzást,” folytatta a természettudós. “Nem kell többet szólnia egy szót sem. Maradjon nevem a gyülekezeti tagok között.” Ott is maradt a neve. Igen, mindenkinek szüksége van a gyülekezetre. A gyülekezet nemcsak segít, hanem vissza is tart ezer és ezer csapdától. “Isten kegyelméből vagyok, aki vagyok.”

Gyengeség

Az ember rátekintve az oroszlánra, így szólt: “Milyen nemes állat! Milyen erő! Milyen fenség! Nem csoda, hogy minden más állat remeg, ha rágondol; nem csoda, hogy minden más állat elismeri őt, mint a vadállatok királyát.” “Zavard el azt a legyet!” – kérte az oroszlán, amint újból igyekezett megszabadulni kínzójától.

Gyermek

Évekkel ezelőtt egy híres gyermekspecialista mondta: “Amikor a gyermek súlyos betegségbe esik, négyszerte nagyobb esélye van a gyógyulásra, ha engedelmességre szoktatták, mint annak a gyermeknek, aki fegyelmezetlen és engedetlen.” A Tízparancsolatban az egyik tétel azt mondja ki, hogy a gyermekek engedelmeskedjenek szüleiknek. Az engedelmesség kérdése a gyermek életének megmentését szolgálja.

Amikor Dwight L. Moody visszatért barátjának a házába egy összejövetel után, barátja megkérdezte tőle, hogy azon az estén hány ember tért meg. Moody így válaszolt: “Kettő és fél – két gyermek és egy felnőtt. A gyermekek teljesen átadták életüket Krisztusnak, de a felnőtt a szívének csak a felét adta oda az Úrnak.”

Az egyik hegyi faluban nagyon megbetegedett egy kisgyermek. Az özvegy édesanya tíz kilométert tett meg az éjszakában, hogy orvost keressen. Az orvos tétovázott, hogy vállalja-e a kellemetlen utat. Megéri-e neki? Úgysem kap semmit a fáradságáért, és ha a gyermek életben marad, akkor egy szegény robotossal még több lesz a földön. De az emberi szeretet és szakmai hűség győzött a nehézségeken. Kiment a gyermekhez és megmentette az életét. Jó néhány év telt el, és a gyermekből az ország miniszterelnöke lett. Az orvos ezt mondta: “Sohasem álmodtam volna, hogy ha megmentem azt, gyermeket, akkor országunk miniszterelnökét mentem meg.”

Egy misszionáriust nagyon kimerített az állandó szolgálat, ezért ezt mondta a szolgájának: “Most aludnom kell, mert különben meghalok. Akárki jön, ne kelts föl.” Bement sátrába és hu szolgája elkezdte az őrködést. De hamarosan kiment a misszionárius és ezt mondta: “Ha egy kisgyermek jön, kelts föl.”

Gyermeknap

Azt mondják, hogy az aranyláz napjaiban, Kaliforniában a férfiak elkeseredetten honvágyasak lettek, mert távol voltak feleségeiktől és családtagjaiktól. Egy alkalommal egy kisbaba kezdett sírni az egyik színházban. Egy férfi felkiáltott: “Hagyjátok abba a hegedülést! Nem hallottunk gyereksírást hónapok óta.” A zene abbamaradt, és a férfiak örvendezve hallgatták a kisbaba sírását.

Egy vén tengerésztől, aki negyven éven át járta a világ hét tengerét, megkérdezték, hogy egész életében mi volt rá a legnagyobb hatással. Ezt válaszolta: “Egy kisbaba ujjain a körmök.”

Gyermeknevelés

Az ősi időben egy nagy királynak volt egy fékezhetetlen fia, akit hiába próbáltak nevelni a tútorok. Egy napon az egyik tútor a királyi bíbor egy szalagját erősítette a fiú kabátjához. A fiú megkérdezte: “Ez mit jelent?” A tútor így válaszolt: “Ez a ti királyi családotok emblémája.” Attól kezdve, amikor a fiú rosszul viselkedett, csak rápillantott az emblémára, és azonnal herceg módján kezdett viselkedni.

Szókratész egyszer így szólt: “Ha föl tudnék mászni Athén legmagasabb pontjára, nagy hangon meghirdetném: »Polgártársaim, miért forgattok föl és gyűjtötök össze minden követ, hogy vagyonra tegyetek szert, és közben olyan kevés gondot fordítotok gyermekeitekre, akiknek egy napon mindezt hátrahagyjátok?«”

Amikor az archeológusok feltárták Ninive romjait, egy könyvtárra is rátaláltak, amelyben valamikor a birodalom törvényeit tartalmazó plaketteket tárolták. Az egyik törvény lényegében azt tartalmazta, hogy mindenkit felelősségre vonnak, aki elhanyagolja kötelességét. "Ha nem tanítod gyermekedet engedelmességre, ha nem tanítod őt arra, hogy tisztelje mások magántulajdonát, akkor te, és nem ő a felelős hanyagságod következményeiéért."

Figyelmeztetés

Két parasztfiú megvallotta, hogy próbáltak megtámadni és kirabolni egy asszonyt saját otthonában. A bűnöző élet elkezdésének indoklásául elmondták, hogy állandóan olvasták az olcsó ponyvaregényeket, és elbűvölték őket az álarcos hősök a gonosz szenzációs történetekben. Miután álarcokat és pisztolyokat szereztek, kimentek, hogy hírnévre és gazdagságra tegyenek szert. A szülők nem lehetnek túl vigyázatosak abban, hogy ellenőrizzék, mit olvasnak gyermekeik. A könyvekben, videojátékokban és televízió-adásokban maradandóbb hatások érik őket, mint amivel az utcán találkoznak. Figyeljük a gyermekeink értelméhez és szívük benső szentélyeihez vezető ajtót! Ez az egyik olyan eset, ahol a pozitív kezelés sokkal hatékonyabb, mint a negatív. Ragyogó, vidám és egészséges videók, tele pozitív arcképpel és egészséges életstílussal, és a jó könyvek jobb védelmet nyújtanak a rossz hatású médiával szemben, mint egy csomó „ne tedd”.

Győzelem

Amikor Michelangelót először fölkérték, hogy díszítse a sixtusi kápolna mennyezetét, nem fogadta el a megbízást. Még sohasem végzett ahhoz hasonló munkát, és azt mondta, hogy nem tudja megcsinálni. De közölték vele, hogy a visszautasítást nem fogadják el. Amikor fölfedezte, hogy nincs más választása, a kellemetlen következmények helyett megkeverte színeit és munkához látott. Ezáltal jött létre a világ leggyönyörűbb festménye. Kevesen jönnek rá, hogy milyen lehetőségek vannak bennük, amíg valami kényszer ráveszi őket, hogy próbálják meg azt, amit mindig lehetetlennek tekintettek.
 

Gyógyulás

Pszichoterapeutikus alapelv: amit tagadnak, az nem gyógyítható.
Klaus Douglass, P40