Céltalanság Család Csapatmunka Cselekedet
Csoda Csüggedés Dicsekvés Döntés
Döntés ideje      

Céltalanság

Azt mondják, hogy egyszer Huxley egy társulati ülésre sietett, de későn érkezett az állomásra. Hirtelen beugrott egy taxiba és ezt mondta a sofőrnek: “Hajtson, ahogy csak tud!” A taxis végigszáguldott az utcákon. Végül Huxley megkérdezte tőle: “Tudja, hogy hova megy?” A sofőr hamiskás mosollyal válaszolt: “Nem tudom, hogy hova megyünk, de tudom, hogy gyorsan hajtok.” Ez nagyon jó képe a mai embernek. Valaki ezt így fejezte ki: “Nem tudjuk, mit akarunk, de azt nagyon akarjuk, és igen gyorsan akarjuk.”

Csüggedés

Az ördög elhatározta, hogy kiárusítást rendez. A kiárusítás napján eszközeit közszemlére tette, és mindegyikre ráírta az eladási árat. Számos eszköz sorakozott egymás mellett: gyűlölet, irigység, féltékenység, csalás, kívánság, hazugság, büszkeség és így tovább. Ezektől távolabb volt egy ártatlannak látszó szerszám. Nagyon kopott volt és ugyanakkor igen magas ár volt ráírva. Az egyik vásárló rámutatva a szerszámra, megkérdezte: “Mi annak az eszköznek a neve?” A Sátán így válaszolt: “Az a csüggedés szerszáma.” “De miért olyan magas az ára?” “Mert hasznosabb nekem, mint a többi eszköz. Könnyen belophatom az emberi szívbe akkor is, ha más szerszámokkal nem tudom megközelíteni. Nagyon kopott, mert csaknem mindenkinél föl tudom használni, mivel kevesen sejtik, hogy az az én szerszámom.” A csüggedés ára nagyon magas, mert kedvenc eszköze a Sátánnak, és még mindig sikeresen használja Isten népe ellen.

Család

Egy édesanya kislányát beküldte a szobájába, mert rosszalkodott, majd megkérdezte tőle: “Megmondtad Istennek, hogy rossz voltál, és bocsánatot kértél tőle?” A kislány határozottan ezt válaszolta: “Nem, mert nem gondolom, hogy azt akarnád, hogy a botrányt a családon kívül is megismerjék.”

Egy édesanya megkérdezte hatéves fiától, hogy mit jelent a kedvesség és jóság. A fiú ezt felelte: “Amikor vajas kenyeret kérek tőled, és azt adod nekem, az kedvesség, de ha dzsemet is teszel rá, az már jóság.”

Csapatmunka

Az 1960-as Olimpiai játékokon Al Oerter aranyérmes bajnok és csapattársa, Rink Babka tűnt esélyesnek a diszkoszvetés arany- és ezüstérmének megnyerésére. Jóllehet Babka nagyon beteg volt a verseny előtti éjszaka, első négy dobásával verte csapattársát. Az ötödik dobásnál Oerter belépett a dobókörbe, körülfordult és távolabb dobta a diszkoszt, mint bárki más azon a napon. Elcsípte a győzelmet és aranyérmet nyert, míg Babka ezüstérmes lett. Csak később tudták meg, hogy a negyedik dobás alatt Babka észrevett és kimutatott egy hibát Oerter technikájában. Oerternek egy kis igazításra volt szüksége, és ez Babka aranyérmébe került. Babka nem győzött abban az évben, de senki sem nevezhetné vesztesnek.

Cselekedet

Kagawa, a híres japán keresztyén mondta: “Ha kész vagy valamiért meghalni is, akkor semmi sem akadályozhat a megcselekvésében.”

Leonardo da Vinci nagy művészi pályafutása akkor kezdődött, amikor beteg mestere megkérte, hogy fejezze be elkezdett festményét. A tanuló kifogásként azt mondta, hogy ezt képtelen megtenni. Tanára tovább biztatta: “Tedd meg a tőled telhetőt.” A festőállvány előtt da Vinci imádkozott: “Szeretett mesterem érdekében könyörgöm, hogy képességem és erőm legyen erre a vállalkozásra.” Amikor a festmény elkészült, a mester gondosan megvizsgálta és így szólt: “Fiam, nem festek többé.”

Egy bostoni gyülekezetben az egyik diakónus ezt mondta magában: „Nem tudok imádkozni az imaórán, nem tudok nagy tetteket végezni a keresztyén szolgálatban, de tudok két tányérral többet tenni az asztalomra ebéd közben, és minden vasárnap meg tudok hívni két fiatalembert, akik távol vannak otthonuktól, hogy velem ebédeljenek.” Ezt több mint harminc éven át gyakorolta. Megismerték nagyon sokan a fiatalok közül, akik látogatták a gyülekezetet, és sokan keresztyénné váltak e diakónus személyes hatására. Amikor meghalt, Andoverben, Bostontól harminc mérföldnyire temették el, és mivel nagyon jól ismert kereskedő volt, külön vonatot béreltek, hogy azzal szállítsák a temetésre az összegyűlteket. Közölték, hogy akik az ő hatására lettek keresztyénekké mint fiatalemberek, ezen a külön szerelvényen mehetnek temetésére. Százötvenen zsúfolódtak össze a vonaton a diakónusra emlékezve, aki az evangéliumot két külön tányérral hirdette nekik.

Csoda

“Hogy tudod azt elhinni?” – kérdezte egy egyetemista, amikor látta, hogy osztálytársa olvassa a Bibliát. “Neked nincs nehézséged egy olyan csodával, mint amilyen például a Vörös-tenger kettéválasztása?” – “Igen, nehézségem van a Vörös–tengerrel – válaszolta a hivő diák –, de az én nehézségem nem abban van, hogy hogyan vált ketté a tenger, hanem abban, hogy hogyan teremtették. Mert aki azt alkotta, az bizonyára ketté is tudja választani.”

Volt egy istentelen ember, aki hírhedt volt káromkodásáról, és éppen teherhajón utazott, amikor a mellette dolgozó ember véletlenül meglökte és beleesett a vízbe. Utolsó szava egy szörnyű káromkodás volt, amivel átkozta a bajtársát. A vízben azonnal eltűnt. Rövid idő múlva kimentették a hajó alól, és nagy erőfeszítések árán újjáélesztették. Amikor magához tért, az első lélegzetvétele után felkiáltott: “Dicsőség az Úrnak, megmenekültem!” Valaki ezzel válaszolt: “Igen, elég közel kerültél a halálhoz.” “Ó – válaszolt a férfi –, nem a vízből való megmenekülésre gondoltam, hanem belülről menekültem meg. Az Úr elvette bűneimet.” Aztán elmondta, hogy amikor a hajó alá került, azt gondolta, hogy elérkezett a végórája. Néhány másodperc múlva ott látta magát térdepelni édesanyja mellett, és hallotta imádságát. Bűnei hegyként magasodtak fölé, és Istenhez kiáltott, majd üdvösséget nyert. Abban a pillanatban rádöbbent bűnei bocsánatára és Krisztus vérének tisztító erejére. Ezért dicsérte Istent az első lélegzetvétel után.

Döntés ideje

Skóciában az egyik úton haladt egy egyszerű asszony és a fia. A fiú világot akart látni. Végül az anya megállt, nem kísérhette tovább a fiát, és így szólt hozzá: “Robert, ígérj meg nekem valamit.” “Mit ígérjek meg? – kérdezte a fiú. – Ígérj meg nekem valamit – mondta ismét az édesanya. A fiú tovább unszolta édesanyját: – Meg kell mondanod, mit akarsz, mielőtt megígérném.” Az anya ismét kérlelte fiát: “Robert, olyasvalamit kell megígérned, amit könnyen meg tudsz tenni. Megígéred édesanyádnak?” A fiú anyja szemébe nézett és így szólt: “Rendben van, anya. Megteszek bármit, amit kívánsz.” Az édesanya összecsapta a kezét és magához ölelte fiát, majd így szólt. “Robert, te most elmégy a gonosz világba. Kezdj minden napot Istennel. Fejezz be minden napot Istennel.” Aztán megcsókolta őt, és útra bocsátotta. Robert Moffat azt mondja, hogy ez a csók tette misszionáriussá. Amikor Robert Moffat bekerült Isten országába, akkor vele együtt egy egész kontinens belépett oda.

Döntés

Amikor Moody és Sankey istentiszteleteket vezetett Anglia bányászok lakta területein, az egyik este észrevettek egy férfit a karzat alatt. Már mindenki hazament, de a férfi visszamaradt. Moody odaült mellé, és megtudta tőle, hogy minden este jelen volt az összejövetelen, és most elhatározta, hogy addig nem hagyja el az épületet, amíg lelkének üdvösségét el nem rendezi. Imádkozás és bibliatanulmányozása után döntött Jézus mellett. Másnap ismét bányába ment, ahol szörnyű robbanás történt. Félig holtan emelték ki a törmelék alól, és egy kissé távolabb vitték a bánya bejáratától. Egyik barátja lehajolt hozzá, hogy benedvesítse az ajkát. Túl gyenge volt ahhoz, hogy beszéljen, de látták, amint ajka megmozdult és ismételten ezt suttogta: “Milyen jó, hogy tegnap este eldöntöttem.”

Apám vezető gyülekezeti vén volt gyülekezetünkben sok éven át. Amikor tizenegy éves lettem, egy evangélista jött hozzánk és istentiszteleteket tartott. Egy este arra kért minden keresztyént, hogy menjen előre, és kérte azokat is, akik szeretnék Krisztust megvallani, hogy menjenek előre velük. Apám természetesen, előrement, és mivel éreztem Isten hívását, követtem őt. Amint elérte az első sort, hátrafordult, és amikor meglátott, ezt mondta: “Johnnie, menj vissza, túl fiatal vagy.” Engedelmeskedtem, ahogy mindig tanultam. Majd harminchárom éves koromban ismét előre mentem, de harminchárom éves koromban nem tudtam olyan világosan, hogy miért megyek előre, mint tizenegy éves koromban. És a gyülekezet elveszítette szolgálatom huszonkét évét, mert saját apám, a gyülekezet vezető tisztségviselője, ezt mondta: “Menj vissza!”

Sion hegyétől kissé nyugatra van egy kis fennsík, aminek a teteje vízválasztó, és ha esik az eső, akkor mintha megállna és nem tudná az esőcsepp, hogy merre tartson. De egy kis szellő meglegyinti és akkor a nyugati oldalon, aláfolyik a Rózsák völgyébe és a gyönyörű Sáron síkságára, ahol virágzás és gyümölcsözés kíséri útját, és végül elpárolog az égbe a liliomok szirmairól és Sáron rózsáiról. De az eső másik része a fennsík másik oldalán száll alá a Holt-tenger felé a sötét völgybe, ahol elvész örökre a Holt-tenger sós és keserű vizeiben. Ez a fennsík a Határozatlanság fennsíkja.

Egyszer egy lelkész így szólt Bulgáriában egy német zsidóhoz: “Szeretném, ha keresztyén lenne 24 óráig; aztán majd meglátja, hogy ez milyennek tűnik, és mennyire szereti. Megteszi?”“Ó, igen; 24 órára elvállalom.” “Akkor először azt akarom, hogy elhiggye, hogy Jézus Szűz Máriától született.” A zsidó fölemelte a kezét és felkiáltott: “Ó, nem, ezt nem tudom elfogadni.”“Csupán 24 órára kell elfogadnia...”“Jól van, akkor elfogadom.”Másodszor, azt akarom, hogy elhiggye, hogy Jézus meghalt a kereszten a világ bűneiért.” “Ez lehetetlen, ez lehetetlen! Nem tudom elhinni.”“Ezt is csak 24 órára kell elhinnie...”“Jól van, holnapig elhiszem.”“Harmadszor, azt akarom, hogy elhiggye, hogy Jézus feltámadt a halálból.”“Ó, ezt nem tudom megtenni.”“Csak ideiglenesen tegye meg.” Erre beleegyezett.“Negyedszer, azt kell elhinnie, hogy Jézus fölment a mennybe.”“Ó, ez lehetetlen! Ezt senki nem tudja megtenni.”“Csak higgye el holnapig. Ötödször, azt akarom, hogy boruljon le velem együtt és imádkozzék Krisztushoz, a Megváltóhoz.”Az idős zsidó így imádkozott: “Ó, Jehova Isten! Ha Krisztus valóban Isten Fia, akkor váltson meg engem!” Amikor fölállt a zsidó, a szívére téve kezét ezt mondta a lelkipásztornak: “Valami különöset érzek itt.” Az isteni Lélek megérintette a szívét. Másnap odament a lelkipásztorhoz, és mosollyal az arcán és békével a szívében így szólt: “Elfogadom őt a következő 24 órára is.”

Dicsekvés

Egy kisfiú gyakran hallotta édesapjától a forradalomban véghezvitt hőstetteinek az elbeszélését, és végül megkérdezte: “Apu, volt-e valaki más is melletted, aki segített kivívnod a forradalom győzelmét?”

Sanghajban két asszony beszélgetett Hudson Taylor misszionáriusról, mert meg akarták tudni, hogy a Taylornak volt-e valaha kísértése arra, hogy büszke legyen. Az egyik asszony Taylor feleségének tette föl ezt a kérdést, aki azt felelte, hogy erről nincs tudomása. De a feleség odament a férjéhez, aki meglepetten tudakolta: “Mire lettem volna büszke?” A felesége így folytatta: “Hát azokra a dolgokra, amiket tettél.” A misszionárius csak ezt mondhatta: “Soha nem tudtam, hogy tettem volna valamit.” Taylornak igaza volt, mert amit tett, azt Isten végezte általa.