Baptisták

Honlap
Fel
Aktualitások
Fényképek
Prédikációk
Illusztrációk
Tanulmányok
Ez-az + amaz
Videók
Visszajelzés


 
A BAPTISTÁKRÓL

A mai baptizmus első úttörői azok az üldöztetésük miatt Angliából Hollandiába menekült hitvallók voltak, akik a bemerítés bibliai igazságát felismerve hitük vallomására 1609-ben Amszterdamban bemerítkeztek. Egy részük visszatért Angliába, és 1612-ben Londonban megalapították a jelenkori első baptista gyülekezetet. Az egyháztörténet azonban igazolja, hogy a keresztyénség kétezer éves története során mindig voltak olyan evangéliumi csoportok, amelyek a baptisták által ma is vallott legfőbb bibliai igazságokat hirdették. Így a baptisták joggal látják úgy, hogy tanításuk és hitéleti gyakorlatuk forrása az Újszövetség és az első keresztyén gyülekezetek példája.
Elnevezésüket másoktól kapták, de elfogadták a magukénak. A „baptista" kifejezés bemerítőt jelent, s az Újszövetség eredeti görög szövegéből származik, utalva arra, hogy a baptisták hitvallás alapján és bemerítéssel keresztelnek Jézus Krisztus rendelkezésének és az újszövetségi gyakorlatnak megfelelően. A baptista közösségek a keresztyénség protestáns felekezeteinek sorába tartoznak. A mai baptizmus tanítását és gyakorlatát a reformáció idején a harmadik ágat képviselő anabaptista mozgalmak mérsékelt, biblikus csoportjai közelítették meg legjobban. Szokás a baptistákat a szabadegyházak között is említeni. A szabadegyházak történetileg az államegyház vagy a népegyház intézményének elutasítása jegyében jöttek létre. Az állam és az egyház szétválasztásának hívei. A személyes döntésen alapuló, önkéntesen vállalt tevékeny gyülekezeti tagság elvét vallják. Nagy hangsúlyt helyeznek a Bibliához való ragaszkodásukra, amely összekapcsolja a szabadegyházakat a reformáció egyházaival, a reformáció egyik legfontosabb alapelvének a „sola scriptura” elvének vállalásában amely azt fejezi ki, hogy egyedül a Szentírás hitük és életük zsinórmértéke. Magyarországon a baptista közösséget a kisegyházak körében is említik, bár ezt nemzetköri méretekben már nem szerencsés használni, hiszen a bemerített baptisták száma a világon meghaladta a 43 millió főt. (Családtagokkal, látogatókkal együtt 100-120 millió ember tartozik a baptista gyülekezetek vonzáskörébe.) Újabban a történelmi egyház megnevezéssel is illetik a Magyarországi Baptista Egyházat, utalva ezzel arra, hogy több mint 150 éves múltra tekint vissza hazánkban. A baptistákkal szellemi rokonságban álló, - bár csak közvetetten - elődeinknek tekinthető anabaptisták már 1523-ban megjelentek országunkban. 1546-ban anabaptista hutteriták csoportjai telepedtek meg a Felvidéken, majd Nyugat-Magyarországon. Kezdettől fogva üldözések érték őket. Erdélyben Bethlen Gábor fejedelem - ő a vallási türelem híve volt - telepítette le a hutteritákat (akiket habánoknak is neveztek) 1621-ben. A habánok hozzájárultak Erdély iparának felvirágzásához és komoly művészi értéket képviselő kerámiáikról is híressé váltak. Az anabaptista közösségek Mária Terézia uralkodása idején szűntek meg Magyarországon. Egy részük kényszerből katolizált, más részük Oroszországba menekült, majd onnan sokan Amerikába vándoroltak ki.
A baptisták száma hazánkban a XIX. és XX. század fordulóján növekedett jelentősen. 1883-1907 között a magyarországi baptisták gyarapodása százalékosan csaknem annyi volt, mint Európa másik 17 országában együttesen. Az 1895. évi XLIII. törvénycikkely alapján a baptista közösség 1905-ban államilag elismert felekezet lett. Az első világháború után az elcsatolt területekre került a baptisták több mint kétharmada. Ma is többen vannak magyarnyelvű baptisták a környező országokban, mint az anyaországban. A két világháború között a trianoni határokon belül maradt gyülekezetek tagjainak létszáma az eredményes misszió folytán megduplázódott. A második világháborút követően néhány évig további növekedés volt tapasztalható, majd következett a visszaszorítottság 40 éve, mely taglétszámban csökkenést eredményezett.
Az utóbbi években bontakozó új lehetőségekkel a baptista gyülekezetek is élni szeretnének.
Összefoglalóan szólva a baptisták legfőbb sajátosságairól, elsőként kell említenünk a Szentírás kizárólagos tekintélyének elismerését.
Nem fogadják el, hogy bármilyen egyházi hagyomány a Bibliával (a teljes írással) egyenrangú, vagy azt meghaladó tekintélyre tarthatna igényt. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének például hitvallásaik, melyeket tiszteletben tartanak, ezek azonban nem állhatnak az Ige fölött. Egyébként a közös keresztyén örökség részeseiként elfogadják az Apostoli Hitvallásban és a Nicea-Konstantinápolyi Hitvallásban megfogalmazott alapvető és általános hitigazságokat.
A baptisták az Újszövetségi Szentírásból megismerhető önálló gyülekezetekben élnek. Gyülekezeti taggá csak megtért, önkéntesen csatlakozó, hitéről vallást tévő és bemerítkezett személy lehet. Vallják az egyetemes papság elvét, gyakorolják a gyülekezeti fegyelmet a lelki élet tisztaságának megőrzése érdekében. A gyülekezetek lelki és anyagi ügyeiket önállóan intézik. A gyülekezetek háztartása az önkéntes adakozásra épül. Istentiszteleteik bensőségesek, melyeken előtérben áll az igehirdetés.
A baptisták egész történelmük során küzdöttek a lelkiismereti és a vallásszabadság megvalósulásáért, a „szabad államban szabad egyház" eszméjének hirdetői.

Végül egy olyan sajátosságot említünk, amelyet a baptista gyülekezetek mindig fontosnak tartottak: ez a lélekmentés. Az „európai baptizmus atyja" Johann Gerhard Oncken mondta: „Minden baptista misszionárius." Ez azt jelentette egyrészt, hogy minden gyülekezeti tag küldetése az evangélium hirdetése, a Jézus Krisztusról való bizonyságtétel. Másrészt utalt arra, hogy minden bűnben, Isten nélkül élő embert Jézushoz kell vezetni. A névleges, csupán felszínesen vallásos keresztyéneket is. A baptisták ugyanis őket nem tartják Krisztus egyházához tartozónak, viszont felelősséget éreznek üdvösségükért, hogy őszinte megtéréssel Jézus Krisztushoz jöjjenek. Természetesen csak lelki eszközök igénybevételével, Isten hívó szavának önkéntes elfogadásával, erőszakos kényszerítés nélkül történhet ez.

A Megváltó üzenete ma is hangzik:
„BETELT AZ IDŐ, ÉS ELKÖZELÍTETT MÁR AZ ISTEN ORSZÁGA: TÉRJETEK MEG ÉS HIGGYETEK AZ EVANGÉLIUMBAN." (Márk evangéliuma 1,15).
 

 

 A BAPTISTA HITVALLÁS
 

,,A HITVALLÁS mai bizonyságtételünk és prédikálásunk summája, az örök Ige mai üzenetének rövid és tömör foglalata. A hitvallás a Biblia sajátos lefordítása, és mint ilyen, nem lehet mellé- vagy fölérendeltje a Szentírásnak, mert magától értetődő, hogy egy fordítás csak alárendeltje lehet az eredetinek. Nem mond ellent tehát a józan észnek, ha azt állítjuk, hogy hitünk és gyakorlati életünk zsinórmértéke a Szentírás, és ugyanakkor egy hitvallás – még ha emberek fogalmazták is –, nem kíván tőlünk mást, hanem, ugyanazt, amit az Istentől ihletett teljes Írás”.

1.   A Szentírás

2.   Az egy igaz Isten

3.   Az ember teremtése, bűne és bukása

4.   Az ember megváltása

5.   A hit

6.   A megtérés és az újjászületés

7.   A megigazítás és az istenfiúság

8.   A megszentelődés és a megtartás

9.   A Szentlélek munkája

10. A bemerítés

11. Az úrvacsora

12. A gyülekezet és az egyetemes egyház

13. A gyülekezet tisztségviselői

14. A gyülekezeti fegyelem

15. A bizonyságtétel

16. Az imádság

17. A nyugalomnap

18. A házasság

19. Az államhatalom

20. A végső dolgok

 

 

 


 

1. A Szentírás

Hisszük, hogy a Szentírás (az Ószövetség 39 és az Újszövetség 27 könyve) Isten kinyilatkoztatott Igéje 1.1. E művet a Szentlélektől ihletett emberek írásaiból 1.2 az egyház a Lélek ösztönzésére és útmutatása szerint állította össze. Isten gondviselése a Szentírás könyveit – keletkezésük és továbbadásuk során – minden lényeges hibától megőrizte. A szentírás részleteiben és egészében a legtökéletesebb isteni igazságot közli velünk 1.3. Belőle megismerhetjük Istent, az örök élethez vezető utat és azokat az elveket, amelyek alapján Isten meg fogja ítélni az emberiséget 1.4. A teljes írás – összefüggéseiben és a szentlélek világosságában értelmezve – a keresztyén hitélet tévedhetetlen és kielégítő szabályozója 1.5, legfőbb tanácsadónk a mindennapi élet dolgaiban 1.6 és a legtökéletesebb próbakő, amellyel minden emberi hagyományt, tanítást és gyakorlatot megvizsgálhatunk 1.7.

H

 

2. Az egy igaz Isten

Hisszük, hogy van egy élő, valóságos és örök Isten 2.1, aki végtelenül bölcs, mindenható, mindenütt jelenvaló, személyes szellemi valóság 2.2. Tökéletes, szent lénye egyedül méltó teljes szeretetünkre, hódolatunkra és engedelmességünkre 2.3. Az egy Isten Atyának, Fiúnak és Szentléleknek jelenti ki magát a Szentírásban 2.4.

Az ATYA: eredete, oka és célja minden létezőnek 2.5. Fönntartja és kormányozza a világmindenséget, amelyet a láthatatlanból teremtett hatalma szavával 2.6.

A FIÚ: a láthatatlan Isten képmása, aki által és akire nézve teremtetett minden 2.7. Valóságos Isten, aki az emberiség megváltásáért hozzánk hasonló emberi testet öltött magára 2.8. Istenségére nézve öröktől az Atyától való, emberi létére nézve pedig az időnek teljességében Szentlélektől fogantatva, szúz Máriától született 2.9.

A SZENTLÉLEK: Isten személyes jelenlétének hordozója a teremtett világban. Biztosítja a teremtettség rendjét és általa valósulnak meg Istennek a világban elhelyezett törvényei és igazságai 2.10. A szentlélek készítette elő a megváltást, vele győzött Jézus Krisztus a bűn és a halál felett 2.11. Általa válik elérhetővé a Fiú szabadítása és jut céljához az Atya üdvözítő akarata 2.12.

Valljuk, hogy Isten egy-valósága és a kinyilatkoztatásokból megismert hármassága között nem szükséges az emberi okoskodása bármely szétválasztó vagy egyeztető kísérlete, mert ezt a kijelentésbeli tényt elsősorban nem magyaráznunk kell, hanem hittel elfogadnunk 2.13.

H

 

3. Az ember teremtése, bűnbeesése és bukása

Hisszük, hogy az embert Isten teremtette 3.1 saját képére és hasonlatosságára, jónak és igaznak 3.2. Isten az embert a földporából formálta és az élet lelkét lehelte belé 3.3. Bölcsességgel és hatalommal ruházta föl és az érzékelhető világban mindent uralma alá vetett 3.4. Alkalmassá tette arra, hogy vele, mint teremtőjével közösségben 3.5, az ő dicsőségére éljen 3.6. Szabadságot ajándékozott néki, hogy önként utasíthassa el magától a gonoszt és önként választhassa a jót 3.7. Az ember azonban a Sátán kísértésének engedve, vétkezett teremtője ellen 3.8. Bűnbeesése folytán testileg-lelkileg a bűn és a halál uralma alá került 3.9. Elveszítette a teremtésben nyert isteni képmás jellemvonásait és eredeti adottságait csak korlátozottan fejtheti ki 3.10.

H

 

4. Az ember megváltása

Hisszük, hogy a bűn uralma alatt élő ember megváltása kegyelemből, Jézus Krisztusnak, Isten egyszülött fiának közbenjáró áldozata által történt 4.1. ő az isteni törvény követelményeit önként és engedelmesen betöltve 4.2, kereszthalálával teljes engesztelést szerzett bűneinkért 4.3, harmadnapon föltámadott megigazulásunkért 4.4, azután fölment a mennybe 4.5 és az Atya jobbján – mint egyetlen közbenjáró Isten és ember között – esedezik érettünk 4.6.

Hisszük,. hogy Isten – öröktől fogva elvégzett kegyelmi döntése szerint – minden bűnösnek, személyválogatás nélkül fölkínálja a Jézus Krisztus által szerzett megváltást 4.7. Az ember saját maga dönthet, hogy elfogadja vagy elutasítja a fölajánlott kegyelmet 4.8.

H

 

5. A hit

Hisszük, hogy Isten örökkévaló kegyelméből képessé teszi az embert arra, hogy őt megismerje és szent Igéjét értelmével megragadja és szívébe fogadja5.1 . A befogadott Ige által az ember hithez jut és kedvessé válik Isten előtt 5.2, üdvbizonyosságot nyer 5.3 és a láthatatlan valóságok felől meggyőződésre jut 5.4.

A hit egyrészt ismeret, amely által igaznak tartjuk Isten kijelentéseit, akár képesek vagyunk felfogni azokat, akár nem; másrészt erős bizalom mennyei Atyánkban 5.5. Az igazi hit bizonyítékai a jócselekedetek, amelyek nélkül a hit halott önmagában 5.6.

H

 

6. A megtérés és újjászületés

Hisszük, hogy a megtérés által a bűnös ember a kárhozat állapotából az üdvösség útjára lép 6.1. A megtérő bűnös – Isten Igéje és a szentlélekmunkája nyomán – fölismeri, megutálja és megvallja bűneit 6.2; Isten jogos és igazságos ítélete alól az egyetlen szabadítóhoz, Jézus Krisztushoz menekül, és hit által elnyeri bűnei bocsánatát 6.3.

Hisszük, hogy Isten a hittel hozzátérő ember Igéje és Szentlelke által újjászüli, újjáteremti 6.4, és képessé teszi arra, hogy a Jézus Krisztus iránti szeretettől áthatva, Isten akarata szerint éljen 6.5. Az újjászületés valóságát a Jézus Krisztus példája szerinti élet bizonyítja 6.6.

H

 

7. A megigazulás és istenfiúság

Hisszük, hogy a megigazulás Isten kegyelmes cselekvése, amellyel az Úr Jézus Krisztusban hívő, újjászületett bűnösnek fölmentést ad a bűnösség vádja és a bűnért való ítélet alól és igaznak nyilvánítja 7.1. A megigazításban nem saját, igazságos cselekedeteink, hanem egyedül Jézus Krisztus áldozata és igazsága alapján, hit által részesülünk 7.2. A megigazítás gyümölcse az Istennel való közösség és békesség 7.3.

Hisszük, hogy Isten a Jézus Krisztusba vetett hit által nem csak megigazítja, hanem gyermekévé is fogadja az újjászületett embert 7.4. Elküldi szívébe a fiúság Lelkét, aki által úgy járulhat Istenhez, mint Atyjához 7.5. Megajándékozza az istenfiúi szabadsággal és kiváltságokkal 7.6. Szükség szerint megfenyíti, de nem taszítja el soha magától 7.7, hanem fölkészíti arra, hogy Jézus Krisztus örököstársaként az ő kibeszélhetetlen dicsőségének részese lehessen az örökkévalóságban 7.8.

H

 

8. A megszentelődés és megtartás

Hisszük, hogy a megszentelődés a Szentlélek munkája által végbemenő folyamat 8.1, amelyben az újjászületett ember fokozatosan halad az erkölcsi és lelki tökéletesség felé 8.2. A hívő ember megszentelődését elősegíti az önvizsgálat, az önmegtagadás, a buzgó imádság, az igetanulmányozás és a közösség gyakorlása 8.3.

Hisszük, hogy a megtartás Isten különös gondviselésének műve a Jézus Krisztus követésére őszintén törekvő hívő életében 8.4. Isten újjászületett gyermeke a Szentlélektől támogatva, gyöngeségei ellenére is győz kísértései felett és mindvégig hűségesen megáll Jézus Krisztus mellett, végezetül pedig elnyeri az örök élet koronáját 8.5.

H

 

9. A Szentlélek munkája

Hisszük, hogy a Szentlélek szüntelenül munkálkodik az újjászületett ember szívében és életében 9.1. Tanítja, vezeti, tanácsolja, megfeddi, bátorítja és vigasztalja a hívőt 9.2; lelki gyümölcsök termésére készteti 9.3; képessé teszi arra, hogy Istennel és testvéreivel valóságos közösségben élhessen 9.4; esedezik érette 9.5 és elpecsételi a teljes váltság napjára 9.6.

Hisszük, hogy a Szentlélek Isten dicsőségére, Krisztus testének építésére a gyülekezet tagjainak tökéletesbítésére kegyelmi ajándékokat oszt megváltott és megszentelt gyermekeinek9.7. A szentlélek ezeket az adományokat bölcs elhatározásának megfelelően ajándékozza azoknak, akik erre törekednek9.8. Senki sem kapja meg a kegyelmi javak összességét9.9. Ezért szükséges, hogy a tagok – anélkül, hogy a gyülekezet jó rendjét megzavarnák – alázatosan és mégis készségesen szolgáljanak egymásnak a sáfárságra nekik adott lelki ajándékokkal9.10.

 

H

 

10. A bemerítés

Hisszük, hogy a bemerítést az Úr Jézus Krisztus rendelte10.1. A bemerítés az újjászületés jelképe10.2, a megváltóba vetett hit szeretetből és engedelmességből fakadó gyümölcse10.3, Krisztussal és az ő testével a hívők közösségével való egyesülésünk kiábrázolása10.4.

Bemerítésben csak az részesülhet, akinek életében láthatóak a megtérés gyümölcsei10.5; aki az Úr Jézus Krisztusba vetett hitéről vallást tett és bemerítését önként kérte10.6. Jézus Krisztus rendelése és az apostolok példája nyomán a bemerítendőt az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevére teljesen a vízbe merítjük10.7.

A bemerítéssel az újjászületett ember ünnepélyesen vallást tesz arról, hogy bűnös életével szakítva, magát mindenestől átadja Jézus Krisztusnak10.8. Isten a bemerítésben részesülő embert bizonyossá teszi arról, hogy amiképpen meghalt és eltemettetett Jézussal együtt a bűnnek, aképpen föl is támad vele együtt új életre10.9. A bemerítés által kiábrázolt igazságok a bemerítendő szívében munkálkodó élő hit által válnak foganatossá10.10.

H

 

11. Az úrvacsora

Hisszük, hogy az úrvacsorát Jézus Krisztus szerezte11.1, hogy azzal rendszeresen élve11.2, hálaadással emlékezzünk végtelen szeretetére11.3 és cselekvő módon hirdessük halálát, amíg visszatér11.4.

Az Úr Jézus halálának emlékjegyeiben, a kenyérben és a borban azok részesülhetnek, akik újjászülettek, hitük vallomására bemerítkeztek11.5, Istennel és embertársaikkal rendezett közösséggel élnek11.6.

Az úrvacsora jegyei – a kenyér és a bor –, Krisztus megtört testének és kiontott vérének jelképei11.7. Ha ezeket hittel, a Megváltóra emlékezve vesszük magunkhoz, a Szentlélek által lélekben egyesülünk Urunkkal, mert a külső cselekmény során megújul bennünk a bizonyosság: Immánuel! Velünk az Isten11.8.

Az úrvacsorában, Krisztussal való közösségünkkel egyidejűleg kiábrázolódik és megújul testvéreinkkel való közösségünk is11.9.

H

 

12. A gyülekezet és az egyetemes egyház

Hisszük, hogy az újszövetségi gyülekezet azoknak az újjászületett és bemerített hívőknek a közössége, akik Jézus Krisztust megváltójuknak elfogadják és az ő Igéje szerint élnek12.1

Valljuk, hogy az újszövetségi gyülekezet nyilvánvaló ismertetőjegyei: a tiszta igehirdetés12.2, a bemerítés és az úrvacsora ige szerinti alkalmazása12.3, az imádkozás és az éneklés12.4, az önkéntes adakozás12.5, a szeretetszolgálat12.6 és a gyülekezeti fegyelem12.7.

Hisszük, hogy van egy szent, egyetemes és láthatatlan egyház12.8, ennek feje Jézus Krisztus12.9 és tagjai a különféle látható egyházak tagjai közül mindazok, akik a bárány vérében megmosattak és újjászülettek12.10.

Hisszük, hogy gyülekezeteink az egyetemes egyháznak, Krisztus testének élő részei és minden esetben, amikor a Szentírásra épülő hitelveiket a gyakorlatban következetesen megvalósítják, a láthatatlan közösség látható képmásai.

H

 

13. A gyülekezet tisztségviselői

Hisszük, hogy az Úr a gyülekezetek tanítására, gondozására lelkipásztorokat, presbitereket és diakónusokat hív el a családi, a társadalmi és a gyülekezeti élet terén feddhetetlen és példamutató gyülekezheti tagok közül13.1. Az elhívást Isten, a Szentlélek vezetését kérő és annak engedelmeskedő gyülekezet választása által teszi nyilvánvalóvá13.2. Az elhívottakat, miután hitükről és elhivatásukról vallást tettek, lelkipásztorok és presbiterek kézrátétellel és imádsággal avatják föl a szolgálatra, a gyülekezet színe előtt13.3.

A tisztségviselők a Szentlélek és az Ige tanácsolása és rendje szerint szolgálnak; a lelkipásztorok és presbiterek első sorban a lelki munka végzésére, a diakónusok az anyagi ügyek intézésére hivatottak13.4. Semmiképpen sem uralkodhatnak a reájuk bízott gyülekezeten13.5, de jó munkájukért, alázatos, hűséges és felelősségteljes szolgálatukért megkülönböztetett tisztelet illeti meg őket13.6.

H

 

14. A gyülekezeti fegyelem

Hisszük, hogy a gyülekezeti fegyelem Istentől rendelt eszköz a gyülekezet Szentírásra épülő rendjének, erkölcsi és tanbeli tisztaságának és a gyülekezeti tagok egészséges lelki életének megőrzésére14.1. Arra törekszünk, hogy a Jézus Krisztushoz hűséges tagokat a helyesen hirdetett Igével neveljük és erősítsük14.2. Azt, aki ennek ellenére mégis vétkezik, mentő szeretettel fenyítjük előbb személyesen, azután tanúk jelenlétében, vagy ha ez nem elegendő, akkor a gyülekezet színe előtt14.3.

A fenyítés célja, hogy a tévelygőt útbaigazítva, a könnyelműt megintve, a vétkezőt megfeddve, a bűn hálójából kiszabadítsa14.4. Azt a gyülekezeti tagot, aki bűnéhez ragaszkodik és az enyhébb fenyítéket ismételten megveti, végső esetben kizárjuk a gyülekezetből, hogy magára maradva, lelki nyomorúságát fölismerje és őszinte bűnbánattal visszatérjen a Megváltóhoz és a gyülekezethez14.5.

H

 

15. A bizonyságtétel

Hisszük, hogy a Szentlélek minden újjászületett embert fölhatalmaz a bizonyságtételre és képessé tesz arra15.1, hogy az örömüzenetről, a szívében lévő reménységről és az életben naponta megnyilvánuló kegyelemről bátran vallást tegyen15.2 Isten gyermekeinek és mindazoknak, akik még nem jutottak Jézus Krisztussal élő közösségre15.3. A bizonyságtétel akkor kedves Isten és emberek előtt, ha nem csupán szavakban, hanem velük összhangban álló cselekedtetekben is megnyilvánul15.4

H

 

16. Az imádság

Hisszük, hogy az imádság az ember Istennel való közösségének fenntartója és elmélyítője16.1. Az imádkozás lehetőségét Isten kínálta föl az embernek16.2. Imádságban fejezzük ki hódolatunkat és hálánkat mennyei Atyánk iránt16.3; imádságban járulunk Istenhez a Jézus Krisztusban felkínált bűnbocsánatért és imádságban tárjuk fel kéréseinket és kívánságainkat annak, aki mindent megcselekedhet16.4. Szükséges azonban, hogy az imádság hitből fakadó16.5 és Istennek az Úr Jézus Krisztusban kinyilvánított akaratával összhangban álló legyen16.6.

H

 

 

17. A nyugalomnap

Hisszük, hogy Isten a nyugalomnapot lelki és testi felüdülésünkre ajándékozta17.1. Ezen a napon időnk javát igetanulmányozásra, istentiszteleteken való részvételre, imádságra, a közösség ápolására szenteljük. A nyugalomnapon az irgalmasság cselekedeteit és az elkerülhetetlen közérdekű munkákat kivéve, minden köznapi, fáradságos tevékenységtől tartózkodunk17.2. A nyugalomnapot – az Úr Jézus Krisztus föltámadására emlékezve és az apostoli gyülekezet gyakorlatát követve – a hét első napján, vasárnap ünnepeljük17.3.

H

 

 

18. A házasság

Hisszük, hogy a házasságot Isten szerezte, hogy a házasfelek az ő szent akaratának megfelelően, holtig tartó szeretetben és hűségben, egymás örömére és támogatására éljenek18.1és gyermekeket neveljenek18.2. Isten rendelésének az a házasság felel meg leginkább, amelyet kölcsönös és tiszta vonzalom alapján, a Szentlélek vezetésére és az Ige tanácsára figyelve, józan megfontolással köt meg a szellemi, lelki és testi szempontokból egymáshoz illő férfi és nő18.3.

Az elválást – házasságtörés esetét kivéve – Isten Igéje alapján megengedhetetlennek tartjuk18.4. A házasságtörők nem mehetnek be Isten országába18.5.

Az elválás után magára maradt fél, volt házastársának élete végéig lehetőleg ne kössön újabb házasságot18.6. Elismerjük azonban, hogy „jobb házasságban élni, mint égni” ezért, a magára maradt fél újabb házasságkötését tudomásul vesszük18.7.

H

 

 

19. Az államhatalom

Hisszük, hogy az államhatalom Isten rendelése19.1 a jó rend fenntartása és megőrzése érdekében19.2. Feladata a jót cselekvők megjutalmazása és a gonosztevők megbüntetése19.3, a nép jólétének, szellemi fejlődésének előmozdítása, az ország biztonságának védelmezése és az egyetemes emberiség javának munkálása19.4. Az Ige tanácsa szerint a felsőbbséget tiszteljük19.5, törvényeit és rendeleteit hűséggel megtartjuk19.6. Imádkozunk érette, hogy feladatát betöltve, békességben élhessünk19.7.

H

 

 

20. A végső dolgok

Hisszük, hogy az ember élete a halállal nem ér véget20.1. A halálban a lélek különválik a testtől20.2. Az elhunytak lelke tudatos állapotban van és így a hívők lelke azonnal élvezi a megváltottak örömét, a hitetlenek lelke pedig szenved20.3. Ez az örvendezés, illetve szenvedés azonban csak az eljövendő ítéletkor éri el teljességét, amikor a lélek a föltámadott testtel egyesül20.4.

Hisszük, hogy Jézus Krisztus ismét eljön erre a világra, mindenki által láthatóan, teljes hatalommal és dicsőségben20.5. Akkor bekövetkezik a halottak föltámadása, azután pedig mindenek megítéltetése és elkülönítése örök boldogságra vagy örök gyötrelemre20.6. Sátán az örök tűzre vettetik, halál nem lesz többé és minden földi szenvedés és nyomorúság véget ér20.7.

Hisszük, hogy Isten új eget és új földet teremt, ahol igazság és béke uralkodik örökkön örökké20.8. Az újjáteremtett világban mint a megváltás részesei mindenkor az Úrral leszünk és akkor az örökkévaló Isten lesz minden mindenekben.

H

 

Honlap ] Fel ] Aktualitások ] Fényképek ] Prédikációk ] Illusztrációk ] Tanulmányok ] Ez-az + amaz ] Videók ] Visszajelzés ]

Utolsó módosítás: 2008. március 25.