Tóth Mihály (1836-1931)

(A Békehírnök, 1963. novemberi számából.)

Tóth Mihály (1836-1931)

Nagyszalonta nemcsak Kornya Mihályt, hanem egész sor parasztprófétát adott a magyarországi baptistáknak. Nevesebbek voltak: Tóth Mihály, Domján Imre, Körösi János, Lajos János és Balogh László.


Közülük Kornya mellett Tóth Mihály volt a legeredményesebben munkálkodó. Meyer Henrik irányításával és Kornya Mihállyal együtt ök hárman alkották a baptisták elsö országos vezetöségét. Méltó és szükséges tehát, hogy az ö életrajzával is megismerkedjünk.


Tóth Mihály 1836. szeptember 24-én született. Apjától 20 holdnyi földet és szép szöllöskertet örökölt, amelyeket sok munkával és kiváló hozzáértéssel elsörendüen rendben tartott. Magas termetéröl "nagy" Tóth Mihálynak nevezték, és jó gazda hírében állt. Kiváló lovakat tenyésztett, néha, 6-8 ló is állt módos külsejü házának istállójában. A házat szintén apjától örökölte.


Valószinüleg társadalmi helyzete a magyarázata annak, hogy nála nehezebben ment az új közösséghez való csatlakozás, mint a 8 évvel fiatalabb és szegényebb sorsú Kornya Mihálynál. Tóth Mihály Novák Antal bibliaárus szolgálata nyomán már 1872-ben komoly mértékben az evangélium hatása alá került. Attól kezdve rendszeresen eljárt a gyülekezet összejöveteleire, amely gyakran az ö házánál is tatrotta bibliaolvasó alkalmait. ö hívta el legelöször, 1874 öszén Kornya Mihályt is egy ilyen összejövetelre, amikor éppen Novák volt a vendégük. Kornya mégis megelözte: 7 társával 1875 nyarán bemerítkezet, és ezzel formálisan is elszakadt a régi egyháztól, létrehozva az elsö magyar nyelvü baptista gyülekezetet. Tóth akkor még soknak tartotta ezt a lépést és meghátrált, elmaradt a gyúlekezettöl. 1876 elején azomban olyan híre volt Kornyának és a házánál levö új "hivö" gyülekezetnek, hogy Tóth Mihály is elment meglátogatni öket. Meglepödött azzon a nagy változáson, amelyet Kornya életében látott, és megragadta ennek a gyepszélsori kocsisnak ihletett erejú igehirdetése, hiszen lelki elindulásához - mint láttuk - neki is köze volt. Most Kornya sietett az az ö segítségére. Igy történt azután, hogy 1876 májusában Tóth Mihály és felesége is bemerítkeztek.


Tóth bemeritése után teljes szívvel és örömmle vállalta Krisztus gyalázatát. Abban az idöben gazdatársai részéröl ténylegesen gúny és megvetés érte. Hamarosan Kornyával együtt ö is elindult, hogy a környezö községekbe, majd egész vármegyék területére vigye az evangélium üzenetét.


Meyer Henrik hamar felismerte adottságát és hüségét. Bemerítése után alig másfél évvel diakónussá avattatta. ünnepélyes alkalom volt ez Nagyszalontán 1877, november 14-én, amikor J.G. Oncken vezette az avatást és Meyeren kivül Rottmayer is ott volt a vendégek között. Ekkor Kornyát vénné és egy Balogh László nevü testvért diakónussá avattak. Tudomásunk szerint ez volt az elsö ilyen avatási aktus hazai közösségünkben. Tóth Mihályt négy évvel késöbb véni avatásban is részesitették, hogy a bemerítést és az úrvacsorát önállóan is kiszolgáltathassa. Tóth azonban egészen 1893-ig jórészt csak Kornya irányításával szolgált. Igy eddig nem is végzett bemerítést. Ha valahová hívták nem volt akadály elötte a kérés teljesítésére. Ebben az idöben - a szolgabírák és csendörök világában - bátorság kellett a missziómunka folytatásához. Tóth Mihályt például a 80-as és 90-es években tíz alkalommal börtönözték be hosszabb-rövidebb idöre csak azért, mert a körzetéhez tartozó gyülekezeteket látogatta. Elöfordult, hogy egyik alkalommal négy napig gyalogosan kisérték vasra verve, falvakon és városokon át és saját városának piacán keresztül.


Tóth Mihály lényegében csak 1893-tól végzett teljesen önálló munkát. Munkája ettöl kezdve azonban óriásivá növekedett. Fogalmat alkothatunk erröl azoknak az anyakönyveknek az alapján, amelyeket Meyer intézkedése nyomán az általa végzett bemerítésekröl és a kerületéhez tartozó gyülekezetekröl vezetett. Ezeket az anyakönyveket Kirner A. Bertalan 1943-ban a régi Tóth-ház padlásán fedezte fel. Ez anyakönyvek szerint Tóth 1893-1905 között (csak erröl az idöröl szólnak az anyakönyvek) 179 alkalommal végzett bemerítést. Ez idö alatt 724-röl kb. 2500-ra szaporodott kerületében a tagok száma.


Természetesen ezek az eredmények nem kizárólag Tóth Mihály munkájának köszönhetök. övé volt a munka terhe, de kiváló munkatársak is fejlödtek ki körülötte, akiket ö irányított. Elsösorban Domján Imrét kell kiemelnünk. Békésröl három munkatársát is megemlithetjük: Soós Istvánt, Polgár Jánost és Takács Jánost. Az ö munkálkodásuk nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Békésen hamarosan Tóth Mihály kerületének legnépesebb gyülekezete alakult ki.


Tóth Mihályt szerény és visszahúzodó, vitákat kerülö embernek ismerték. Nem jelent meg az 1900-as békési konferencián, mert elöre sejtette, hogy szakadással végzödik. Kerületéböl még az ország más részébe sem szívesen mozdult ki. Hiába hivta meg személyesen J. Clifford, a Baptista Világszövetség részéröl 1911-ben a filadelfiai konferenciára, nem volt hajlandó elmenni. Tekintélytisztelö volt. Meyer Henriket, tanítómesterét, annak haláláig engedelmes szeretettel és tisztelettel vette körül. Erös konzervativizmusa rányomta bélyegét gyülekezeteire is.


Az 1900-as években utolérte a proféták sorsa: sok gyülekezete elfordult töle, és a "fiatalok" újonnan alakított szövetségéhez, a késöbbi "elismertekhez" csatlakoztak. Ez mérhetetlen fájdalommal töltötte el. Missziós lendületében ugyan nem törte meg, de a "másik táborral" szemben hosszú ideig ö volt a legkeményebb. Egy idöben odáig ment, hogy azokat, akik az elismerteknél merítkeztek be és utána valamelyik gyülekezetéhez akartak csatlakozni, ismét bemeritette. Isten megadta néki azt a kegyelmet, hogy megérte a "két tábor" kibékülését, bár ö maga tevékenyen már nem vett részt benne. 1919-ben 83 éves korában, a sarkadkeresztúri körzeti gyülésen átadta szolgálatát utódjának, Vass János testvérnek. A megbékélés pedig csak 1920-ban jött létre.


1931-ben, 95-éves korában hívta haza az Úr. Kimer A. Bertalan számítása szerint 5-6 ezer ember megtérésében munkálkodott közre. Bemerítésekor az egész országban kb. 40 tagja lehetett a baptista közösségnek, halálakor pedig ugyanazon a területen mintegy 40 ezer felnött, bemeritett gyülekezeti tag dicsérte az Úrat.


(Kirner A. Bertalan adatgyüjtése alapján, Kovács Géza)