|
(Csopják Attila: Képek a magyarországi baptista misszió történetéböl,
Budapest 1928 A magyarországi baptisták könyvkereskedése .)
Tóth Mihály
Ilyen nevû ember több van e világon,
de közülük az Úr iránti
ragaszkodásban és hûségben ez a mosti
már kilencven éven felüli férfiú
emelkedik ki missziónk történetében.
Nagyszalontán született 1836. évi szeptember
hó 24-én. Az elsõ úttörõk
közül õ az evangéliomi szolgák egyetlen
élõ tagja. (1927. évben). Nagy idõt
ért el, nagy dolgokat tapasztalt, nagy hitet vallott
és nagy eredményeket láthat.
A mult század hetvenes éveinek elején egy Lajos
János nevû puskamûves honvéd tartózkodott
Nagyszalontán az akkor ott székelõ honvéd
gyalogezrednél, aki az evangéliumot
valószínûleg Novák Antal bibliaárus
útján felismerve és szívét
a Megváltónak átadva, hirdette Isten igéjét
embertársainak. Az ige behatolt Tóth Mihály
szívébe és a megtérés felé
indította. Ebben segítségére jött
Novák Antal, s a gyümölcs megérett úgy,
hogy 1872. évben Tóth Mihály már a
Szentlélektől való újjászületésnek
örvendhetett. Tehát 36 éves korában már
a boldog emberek közé tartozott, azonban csak 1876.
május 9-én merítkezett alá, mivel a bibliai
keresztséget azon idõben még kevesen ismerték.
A bemerítést Meyer Henrik budapesti prédikátor
végezte. 1877. évben diakonussá és
1881. évben vénné avattatott.
Munkálkodása hat megyére terjedt, tehát
folytonos utazás, igehirdetés és a lelkek
ápolásából állott
tevékenykedése, melyet buzgalommal és kitartással
teljesített. Hogy minõ akadályokon kellett
keresztülhatolnia és minõ ellenállásokat
leküzdenie, bizonyítja az, hogy tíz ízben
fogták és zárták el munkája közben.
Fogságainak ideje alatt csak egy ízben kapott kenyeret.
éhezett tehát eleget. Négyszer toloncolták
haza négynapi gyaloglással. Volt olyan idõ,
hogy az isteni tiszteletet csak titokban végezhették és
ha szobában voltak, az ablakokat párnákkal rakták
be, nehogy a szó és ének kihangozzék s az
ellenség belásson a helyiségbe.
De a sok küzdelem és a hûséges kitartás
után megjott a szabadság napja, amikor már
nyilvánosan, szép kápolnában teljesíthetett
istentiszteletet, mint a nagyszalontai gyülekezetnek
vezetõ vénje. Most 91 éves korában,
bár elaggva, de ugyan a régi hittel örom közt
tekinthet vissza amultba. Mikor megtért, alig voltak tízen
az egész országban, mikor üiegkeresztelkedett, akkor
vagy 40-50-en s most, ha a, hazánktól elszakított
területeket is számbavesszük, a bibliai keresztséget
megismert tanítványok száma megközelíti
vagy talán meg is haladja a negyvenezret. Legáldásosabb
munka a lelki munka! Az elsõ úttörõket követik
a késõbbi úttörõk és esztendõk
multán a járatlan utak egyenletesekké válnak.
|
