Történetünk - Cinkotai Baptista Gyülekezet

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Történetünk


A Cinkotai Baptista Gyülekezet megalakulásának története



A Baptista misszió Cinkotán az 1920-as évek elején kezdõdött. Sajnos a gyülekezet elsõ tagjai közül már nem él senki, így a beszámolóban csak a szájhagyományra tudtunk alapozni.

Ha azt kutatjuk, hogy mi az a legkorábbi esemény, aminek köszönhetõ a gyülekezet születése, egy rákoscsabai testvért kell megemlítenünk (a nevét sajnos nem tudjuk). Gyakran vitt az útja Cinkotán keresztül, s amikor felért a dombra – amirõl a falut teljes egészében be lehetett látni –, rendszeresen azért imádkozott, hogy Isten hívjon életre itt egy gyülekezetet. Isten meghallgatta az imádságát, néhány év múlva az õ közremûködésével megindulhatott a misszió a Rákospalotai Gyülekezet támogatásával.
Az elsõ bemerítésre 1924-ben került sor, amit a Cinkota határában folyó Kapera patak víztározójában tartottak meg, nem kis feltûnést keltve ezzel a faluban. Ez tulajdonképpen egy nyilvános istentisztelet volt, ahol az érdeklõdõk hallhatták a megtértek bizonyságtételét, igehirdetést, és gyülekezeti énekeket zenekari kísérettel. Tizenkét fõ merítkezett be ezen az alkalmon.
Jellemzõ volt a kezdetekre, hogy családoknál tartottak házi istentiszteleteket. 1927-ben vásárolt a gyülekezet egy szoba-konyhás lakást, amit imateremmé alakítottak át, ez azonban az idõközben megnövekedett létszám folytán kicsinek bizonyult, ezért 1939-ben egy nagyobb lakásra cserélték, ami a jelenlegi imaház helyén állt. Ezt átalakítás után már egy szolgálati lakással is megtoldották A terület, melyen a mostani imaház áll, 1941-tõl a Magyarországi Baptista Egyház tulajdona.
Az elsõ években egy testvér járt ki Rákospalotáról igét hirdetni, nagyobb ünnepeken kisebb szolgálócsoport is elkísérte. A függetlenné válás a 40-es évek elejére tehetõ, amikor a gyülekezet elsõ pásztorát, Miklós István meghívta.
Idõvel fiú-, lány- és nõkör alakult, ahol egyéni kérdések, problémák megbeszélésére, közös szolgálatokra is mód nyílt. Vonós-, és pengetõs zenekaráról is ismertté vált a gyülekezet. A maximális létszám 60-70-re tehetõ, sajnos a világháború, és a szlovák lakosság kitelepítése jelentõsen megtizedelte a gyülekezet létszámát.
A tagok egy része a közeli Csömör községben lakott, ahol szintén alakult egy gyülekezet, ami hamarosan elérte a Cinkotai Gyülekezet taglétszámát. Mint minden gyülekezet életének kezdeti idõszakában, úgy Cinkotán is jellemzõ volt a misszió mozgalmi jellege, a hívõk élete világított az emberek elõtt, az egész faluban ismertek voltak szeretetükrõl, szolgálatkészségükrõl. Helyi születésû idõsek még ma is elismerõen emlegetik az elsõ tagokat, a baptista hívõkrõl kialakult pozitív képet ma is õrzik. Valójában az itteni misszió kezdetben kultúraközi misszió is volt, mivel igen nagy létszámban éltek szlovák nemzetiségûek ezen a vidéken. Éppen ezért a hívõ testvérek igen jól beszéltek szlovákul is. Kampányszerû evangélizációt nagyon ritkán tartottak, mindenki hívta a rokonait, ismerõseit a házi, majd késõbb a templomi alkalmakra. A jelenlegi missziót hátráltatja, hogy az eredeti lakosság többsége evangélikus vallású, akik többé-kevésbé gyakorolják is a hitüket. A falu Budapesthez csatolásával igen megnõtt a vidékrõl betelepülõk, és a városból kitelepülõk száma. Úgy látjuk, bennük nagyobb a nyitottság, ezért õket szeretnénk megcélozni az evangéliummal. 
Jelenleg a Cinkotai és a Csömöri Gyülekezet önálló; de közös pásztora, énekkara, ifjúsága van. Sajátos testvéri, rokoni szálak kötik össze a két gyülekezetet. A terheket közösen hordozzuk, és osztozunk egymás örömeiben is.

Szalai Éva
 
Copyright 2015. All rights reserved.
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz