Hitvallásunk - Cinkotai Baptista Gyülekezet

Tartalomhoz ugrás

Főmenü:

Hitvallásunk


Hitvallásunk
Baptista Hitvallás 
A Baptista Hitvallás szövegét 1967. május 25-én fogadta el a magyarországi baptista gyülekezetek küldötteinek és lelkipásztorainak országos közgyûlése. - A Baptista Hitvallás egyes cikkelyeihez tartozó szentírási igehelyeket Gerzsenyi László, Gerzsenyi Sándor, Gyõri Kornél és Hetényi Attila válogatta ki.

Tartalomjegyzék 
A Szentírás
Az egy igaz Isten
Az ember teremtése, bûne és bukása
Az ember megváltása
A hit
A megtérés és az újjászületés
A megigzítás és az istenfiúság
A megszentelõdés és a megtartás
A Szentlélek munkája
A bemerítés
Az Úrvacsora
A gyülekezet és az egyetemes egyház
A gyülekezet tisztségviselõi
A gyülekezeti fegyelem
A bizonyságtétel
Az imádság
A nyugalomnap
A házasság
Az államhatalom
A végsõ dolgok


1. A Szentírás
Hisszük, hogy a Szentírás (az Ószövetség 39 és az Újszövetség 27 könyve) Isten kinyilatkoztatott Igéje.1 E mûvet a Szentlélektõl ihletett emberek írásaiból2 az egyház a Lélek ösztönzésére és útmutatása szerint állította össze. Isten gondviselése a Szentírás könyveit - keletkezésük és továbbadásuk során - minden lényeges hibától megõrizte. A Szentírás részleteiben és egészében a legtökéletesebb isteni igazságot közli velünk.3 Belõle megismerhetjük Istent, az örök élethez vezetõ utat és azokat az elveket, amelyek alapján Isten meg fogja ítélni az emberiséget.4 A teljes Írás - összefüggéseiben és a Szentlélek világosságában értelmezve - a keresztény hitélet tévedhetetlen és kielégítõ szabályozója,5 legfõbb tanácsadónk a mindennapi élet dolgaiban.6 és a legtökéletesebb próbakõ, amellyel minden emberi hagyományt, tanítást és gyakorlatot megvizsgálhatunk.7


2. Az egy igaz Isten
Hisszük, hogy van egy élõ, valóságos és örök Isten,1 aki végtelenül bölcs, mindenható, mindenütt jelenvaló, személyes szellemi valóság.2 Tökéletes, szent lénye egyedül méltó teljes szeretetünkre, hódolatunkra és engedelmességünkre.3 Az egy Isten Atyának, Fiúnak és Szentléleknek jelenti ki magát a Szentírásban.4

Az ATYA: eredete, oka és célja minden létezõnek.5 Fönntartja és kormányozza a világmindenséget, amelyet a láthatatlanból teremtett hatalma szavával.6

A FIÚ: a láthatatlan Isten képmása, aki által és akire nézve teremtetett minden.7 Valóságos Isten, aki az emberiség megváltásáért hozzánk hasonló emberi testet öltött magára.8 Istenségére nézve öröktõl fogva az Atyától való, emberi létére nézve pedig az idõnek teljességében Szentlélektõl fogantatva, szûz Máriától született.9

A SZENTLÉLEK: Isten személyes jelenlétének hordozója a teremtett világban. Biztosítja a teremtettség rendjét, és általa valósulnak meg Istennek a világban elhelyezett törvényei és igazságai.10 A Szentlélek készítette elõ a megváltást, vele gyõzött Jézus Krisztus a bûn és a halál felett.11 Általa válik elérhetõvé a Fiú szabadítása, és jut céljához az Atya üdvözítõ akarata.12

Valljuk, hogy Isten egy-valósága és a kinyilatkoztatásból megismert hármassága között nem szükséges az emberi okoskodás bármely szétválasztó vagy egyeztetõ kísérlete, mert ezt a kijelentésbeli tényt elsõsorban nem magyaráznunk kell, hanem hittel elfogadnunk.13


3. Az ember teremtése, bûne és bukása
Hisszük, hogy az embert Isten teremtette1 saját képére és hasonlatosságára, jónak és igaznak.2 Isten az embert a föld porából formálta, és az élet lelkét lehelte belé.3 Bölcsességgel és hatalommal ruházta föl, és az érzékelhetõ világban mindent uralma alá vetett.4 Alkalmassá tette arra, hogy vele, mint teremtõjével közösségben,5 az õ dicsõségére éljen.6 Szabadságot ajándékozott neki, hogy önként utasíthassa el magától a gonoszt és önként választhassa a jót.7 Az ember azonban a Sátán kísértésének engedve vétkezett teremtõje ellen.8 Bûnbeesése folytán lelkileg-testileg a bûn és a halál uralma alá került.9 Elveszítette a teremtésben nyert isteni képmás jellemvonásait és eredeti adottságait csak korlátozottan fejtheti ki.10


4. Az ember megváltása
Hisszük, hogy a bûn uralma alatt élõ ember megváltása kegyelembõl, Jézus Krisztusnak, Isten egyszülött Fiának közbenjáró áldozata által történt.1 Õ az isteni törvény követelményeit önként és engedelmesen betöltve,2 kereszthalálával teljes engesztelást szerzett bûneinkért,3 harmadnapon feltámadt megigazulásunkért,4 azután fölment a mennybe,5 és az Atya jobbján - mint egyetlen közbenjáró Isten és ember között - esedezik érettünk.6 Hisszük, hogy Isten - öröktõl fogva elvégzett kegyelmi döntése szerint - minden bûnösnek, személyválogatás nélkül fölkínálja a Jézus Krisztus által szerzett megváltást.7 Az ember saját maga dönthet, hogy elfogadja vagy elutasítja ezt a fölajánlott kegyelmet.8


5. A hit
Hisszük, hogy Isten örökkévaló kegyelmébõl képessé teszi az embert arra, hogy õt megismerje és szent Igéjét értelmével megragadja és szívébe fogadja.1 A befogadott Ige által az ember hithez jut, és kedvessé válik Isten elõtt,2 üdvbizonyosságot nyer,3 és a láthatatlan valóságok felõl meggyõzõdésre jut.4

A hit egyrészt ismeret, amely által igaznak tartjuk Isten kijelentéseit, akár képesek vagyunk felfogni azokat, akár nem; másrészt erõs bizalom mennyei Atyánkban.5 Az igazi hit bizonyítékai a jócselekedetek, amelyek nélkül a hit halott önmagában.6


6. A megtérés és az újjászületés
Hisszük, hogy a megtérés által a bûnös ember a kárhozat állapotából az üdvösség útjára lép.1 A megtérõ bûnös - Isten Igéje és a Szentlélek munkája nyomán - fölismeri, megutálja és megvallja bûneit;2 Isten jogos és igazságos ítélete alól az egyetlen szabadítóhoz, Jézus Krisztushoz menekül, és hit által elnyeri bûnei bocsánatát.3

Hisszük, hogy Isten a hittel hozzátérõ embert Igéje és Szentlelke által újjászüli, újjáteremti,4 és képessé teszi arra, hogy a Jézus Krisztus iránti szeretettõl áthatva, Isten akarata szerint éljen.5 Az újjászületés valóságát a Jézus Krisztus példája szerinti élet bizonyítja.6

Ez 18,23;27;28 . Lk 13,3 . Ézs 55,7 
Ez 20,43 . Jóel 2,12-13 . 2Kor 7,10 . Neh 9,2 . 1Jn 1,9 
ApCsel 5,30-31 . ApCsel 10,43 . ApCsel 26,18 
Ez 36,26-27 . Jn 3,5-6 . Jak 1,18 . 1Pt 1,22-23 
Róm 8,2;6;9 
Gal 2,20 . Gal 5,22-25 


7. A megigazítás és az istenfiúság
Hisszük, hogy a megigazítás Isten kegyelmes cselekvése, amellyel az Úr Jézus Krisztusban hívõ, újjászületett bûnösnek fölmentést ad a bûnösség vádja és a bûnért járó ítélet alól, és igaznak nyilvánítja.1 A megigazításban nem saját, igazságos cseledeteink, hanem egyedül Jézus Krisztus áldozata és igazsága alapján, hit által részesülünk.2 A megigazítás gyümölcse az Istennel való közösség és békesség.3

Hisszük, hogy Isten a Jézus Krisztusba vetett hit által nemcsak megigazítja, hanem gyermekévé is fogadja az újjászületett embert.4 Elküldi szívébe a fiúság Lelkét, aki által úgy járulhat Istenhez, mint Atyjához.5 Megajándékozza az istenfiúi szabadsággal és kiváltságokkal.6 Szükség szerint megfenyíti, de nem taszítja el soha magától,7 hanem fölkészíti arra, hogy Jézus Krisztus örököstársaként az õ kibeszélhetetlen dicsõségének részese lehessen az örökkévalóságban.8

Tit 3,4-7 . Róm 8,1 
Róm 3,23-24;28 . Gal 2,16 . ApCsel 13,38-39 
Róm 5,1-2;9-11 
Jn 1,12 . Ef 1,5 . 1Jn 3,1 
Róm 8,14-16 . 1Jn 5,14 
Jn 8,36 . Ef 2,11-13;19 
Zsid 12,5-7;11 
Gal 4,7 . 1Jn 3,2 


8. A megszentelõdés és a megtartás
Hisszük, hogy a megszentelõdés a Szentlélek munkája által végbemenõ folyamat,1 amelyben az újjászületett ember fokozatosan halad az erkölcsi és lelki tökéletesség felé.2 A hívõ ember megszentelõdését elõsegíti az önvizgálat, az önmegtagadás, a buzgó imádság, az igetanulmányozás és a közösség gyakorlása.3

Hisszük, hogy a megtartás Isten különös gondviselésének mûve a Jézus Krisztus követésére õszintén törekvõ hívõ életében.4 Isten újjászületett gyermeke a Szentlélektõl támogatva, gyöngeségei ellenére is gyõz kísértései felett, és mindvégig hûségesen megáll Jézus Krisztus mellett, végezetül pedig elnyeri az örök élet koronáját.5

1Kor 6,11 . 2Thessz 2,13 . 1Pt 1,1-2 
Fil 3,12 . 1Thessz 4,1;3;7 . 1Pt 2,1-2;5 
2Kor 7,1 . Róm 12,1 . 1Pt 1,14-15 . Mt 26,41 . Jn 17,17 . Róm 1,11-12 
Jn 6,39 . Jn 10,27-30 . Fil 2,12-13 
Róm 8,35-37 . Ef 3,16 . Fil 4,7 . Zsid 10,39 . Jak 1,12 . 1Pt 1,9 


9. A Szentlélek munkája
Hisszük, hogy a Szentlélek szüntelenül munkálkodik az újjászületett ember szívében és életében.1 Tanítja, vezeti, tanácsolja, megfeddi, bátorítja és vígasztalja a hívõt;2 lelki gyümölcsök termésére készteti;3 képessé teszi arra, hogy Istennel és testvéreivel valóságos közösségben élhessen;4 esedezik érette,5 és elpecsételi a teljes váltság napjára.6 Hisszük, hogy a Szentlélek Isten dicsõségére, Krisztus testének építésére, a gyülekezet tagjainak tökéletesbítésére kegyelmi ajándékokat oszt megváltott és megszentelt gyermekeinek.7 A Szentlélek ezeket az adományokat bölcs elhatározásának megfelelõen ajándékozza azoknak, akik erre törekednek.8 Senki sem kapja meg a kegyelmi javak összességét.9 Ezért szükséges, hogy a tagok - anélkül, hogy a gyülekezet jórendjét megzavarnák - alázatosan és mégis készségesen szolgáljanak egymásnak a sáfárságra nekik adott lelki ajándékokkal.10

ApCsel 1,8 . 1Kor 3,16 . 1Kor 6,19 . Ef 3,16 
Lk 12,12 . Jn 14,26 . 1Kor 2,13 . 1Jn 2,20;27 . Jn 16,13 . ApCsel 8,29 . ApCsel 16,6-7 . ApCsel 13,2 . ApCsel 15,28 . Zsid 3,7-8 . Jn 16,6-7 . ApCsel 9,31 
Gal 5,22-23 
1Jn 4,13 . 1Kor 12,13 . Ef 2,20;22 . Fil 2,1 
Róm 8,26 
Róm 8,16-17 . 2Kor 1,21-22 . Ef 1,13-14 . Ef 4,30 
1Kor 7,7 . Ef 4,11-13 
1Kor 12,11;31 . 1Kor 14,1 . Lk 11,13 
1Kor 12,8-10;29-30 
Róm 12,5-6 . 1Kor 12,7;25 . 1Pt 4,10-11 . 1Tim 4,14 . 1Thessz 5,19-21 . 1Jn 4,1 . 1Kor 14,33;40 


10. A bemerítés
Hisszük, hogy a bemerítést az Úr Jézus Krisztus rendelte.1 A bemerítés az újjászületés jelképe,2 a Megváltóba vetett hit szeretetbõl és engedelmességbõl fakadó gyümölcse,3 Krisztussal és az õ testével, a hívõk közösségével való egyesülésünk kiábrázolása.4

Bemerítésben csak az részesülhet, akinek életében láthatók a megtérés gyümölcsei;5 aki az Úr Jézus Krisztusba vetett hitérõl vallást tett, és bemerítését önként kérte.6 Jézus Krisztus rendelése és az apostolok példája nyomán a bemerítendõt az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevére teljesen a vízbe merítjük.7

A bemerítéssel az újjászületett ember ünnepélyesen vallást tesz arról, hogy bûnös életével szakítva, magát mindenestõl átadja Jézus Krisztusnak.8 Isten a bemerítésben részesülõ embert bizonyossá teszi arról, hogy amiképpen meghalt és eltemettetett Jézussal együtt a bûnnek, aképpen föl is támad vele együtt új életre.9 A bemerítés által kiábrázolt igazságok a bemerítendõ szívében munkálkodó élõ hit által válnak foganatossá.10

Mt 3,13-17 . Mt 28,19 
Kol 2,11-12 
Jn 15,10;14 . ApCsel 2,41 . ApCsel 22,16 
Gal 3,27 . 1Kor 12,13 
ApCsel 10,47-48 . ApCsel 16,33-34 
ApCsel 8,36-38 
Mt 28,19 . Jn 3,22-23;26 . Jn 4,1-3 . ApCsel 2,38 . ApCsel 8,12 
Róm 6,11 
Róm 6,3-5 
Mk 16,16 . Zsid 11,1-2 


11. Az Úrvacsora
Hisszük, hogy az úrvacsorát Jézus Krisztus szerezte,1 hogy azzal rendszeresen élve,2 hálaadással emlékezzünk végtelen szeretetére,3 és cselekvõ módon hirdessük halálát, amíg visszatér.4

Az Úr Jézus halálának emlékjegyeiben, a kenyérben és a borban azok részesülhetnek, akik újjászülettek, hitük vallomására bemerítkeztek,5 Istennel és embertársaikkal rendezett közösségben élnek.6

Az úrvacsora jegyei - a kenyér és a bor -, Krisztus megtört testének és kiontott vérének jelképei.7 Ha ezeket hittel, a Megváltóra emlékezve vesszük magunkhoz, a Szentlélek által lélekben egyesülünk Urunkkal, mert a külsõ cselekmény során megújul bennünk a bizonyosság: Immánuel! Velünk az Isten.8

Az úrvacsorában, Krisztussal való közösségünkkel egyidejûleg kiábrázolódik és megújul testvéreinkkel való közösségünk is.9

Lk 22,19-20 . 1Kor 11,23-25 
ApCsel 2,42;46 . 1Kor 11,26 
1Kor 10,16 . 1Kor 11,24-25 
1Kor 11,26 
ApCsel 2,41-42 . (1Kor 10,1-4) 
(Mt 5,23-24) . 1Kor 5,11;13 . 1Kor 10,14;19-21 . 1Kor 11,27-29 
Mt 26,26-28 
1Kor 10,16 
1Kor 10,17 


12. A gyülekezet és az egyetemes egyház
Hisszük, hogy az újszövetségi gyülekezet azoknak az újjászületett és bemerített hívõknek a közössége, akik Jézus Krisztust megváltójuknak elfogadják, és az õ Igéje szerint élnek.1

Valljuk, hogy az újszövetségi gyülekezet nyilvánvaló ismertetõjegyei: a tiszta igehirdetés,2 a bemerítés és az úrvacsora Ige szerinti alkalmazása,3 az imádkozás és az éneklés,4 az önkéntes adakozás,5 a szeretetszolgálat6 és a gyülekezeti fegyelem.7

Hisszük, hogy van egy szent, egyetemes, és láthatatlan egyház,8 ennek feje Jézus Krisztus,9 és tagjai a különféle látható egyházak közül mindazok, akik a Bárány vérében megmosattak és a Szentlélek által újjászülettek.10

Hisszük, hogy gyülekezeteink az egyetemes egyháznak, Krisztus testének élõ részei, és minden esetben, amikor a Szentírásra épülõ hitelveiket a gyakorlatban következetesen megvalósítják, a láthatatlan közösség látható képmásai. 

1Kor 12,13 . ApCsel 2,41 . Jn 10,27 . Ef 5,24 . 2Kor 6,14;16-18 
ApCsel 2,42 . 2Jn 9;10 . 1Jn 4,1 . 1Kor 14,3;29 
Mt 28,19-20 . ApCsel 19,3-5 . 1Kor 11,17-29 
ApCsel 1,14 . ApCsel 2,42 . Ef 5,19-20 
1Kor 16,2 . Zsid 13,16 
ApCsel 11,29 . Gal 6,10 . Jak 1,27 
1Kor 14,40 . Gal 6,1 . 1Thessz 5,14 
Jn 10,16 . Ef 2,19-22 . Zsid 12,18;22-23 . (Gal 4,26) . Jel 21,2 
Ef 1,22-23 . Ef 4,15-16 
Jel 7,9;14 . 1Jn 3,9-10 


13. A gyülekezet tisztségviselõi
Hisszük, hogy az Úr a gyülekezetek tanítására, gondozására lelkipásztorokat, presbitereket és diakónusokat hív el a családi, a társadalmi és a gyülekezeti élet terén feddhetetlen és példamutató gyülekezeti tagok közül.1 Az elhívást Isten, a Szentlélek vezetését kérõ és annak engedelmeskedõ gyülekezet választása által teszi nyilvánvalóvá.2 Az elhívottakat, miután hitükrõl és elhivatásukról vallást tettek, lelkipásztorok és presbiterek kézrátétellel és imádsággal avatják föl a szolgálatra, a gyülekezet színe elõtt.3

A tisztségviselõk a Szentlélek és az Ige tanácsolása és a gyülekezet rendje szerint szolgálnak; a lelkipásztorok és presbiterek elsõsorban a lelki munka végzésére, a diakónusok az anyagi ügyek intézésére hivatottak.4 Semmiképpen sem uralkodhatnak a reájuk bízott gyülekezeten,5 de jó munkájukért alázatos, hûséges és felelõsségteljes szolgálatukért megkülönböztetett tisztelet illeti õket.6

Ef 4,11-12 . 1Tim 3,2-13 (püspök=felvigyázó, azaz a gyülekezet lelkipásztora) . Tit 1,5-9 
ApCsel 6,3;5 . ApCsel 13,2 
1Tim 5,22 . 1Tim 6,12 . ApCsel 6,6 . ApCsel 13,3 . 1Tim 4,14 . 2Tim 1,6 
ApCsel 20,28 . 2Tim 2,24-25 . ApCsel 6,2-4 
1Pt 5,1-3 
1Thessz 5,12-13 . 1Tim 5,17-19 . Zsid 13,7;17 


14. A gyülekezeti fegyelem
Hisszük, hogy a gyülekezeti fegyelem Istentõl rendelt eszköz a gyülekezet Szentírásra épülõ rendjének, erkölcsi és tanbeli tisztaságának és a gyülekezeti tagok egészséges lelki életének megõrzésére.1 Arra törekszünk, hogy a Jézus Krisztushoz hûséges tagokat a helyesen hirdetett Igével neveljük és erõsítsük.2 Azt, aki ennek ellenére mégis vétkezik, mentõ szeretettel fenyítjük elõbb személyesen, azután tanúk jelenlétében, vagy ha ez nem elegendõ, akkor a gyülekezet színe elõtt.3

A fenyítés célja, hogy a tévelygõt útbaigazítva, a könnyelmût megintve, a vétkezõt megfeddve, a bûn hálójából kiszabadítsa.4 Azt a gyülekezeti tagot, aki bûnéhez ragaszkodik, és az enyhébb fenyítéseket ismételten megveti, végsõ esetben kizárjuk a gyülekezetbõl, hogy magára maradva, lelki nyomorúságát fölismerje és õszinte bûnbánattal visszatérjen a Megváltóhoz és a gyülekezethez.5

1Kor 14,40 . 1Pt 1,14-16;22 . 1Pt 2,1-3;11-12 . 1Jn 4,1 
1Thessz 5,14-15 . 1Tim 4,16 . Zsid 10,24 
Mt 18,15-17 
Gal 6,1 . Zsid 3,12-13 . Zsid 10,25 . Ef 5,11 . Tit 1,13 . 2Tim 2,26 . Jak 5,19-20 . Jud 22-23 
Mt 18,17 . 1Kor 5,11;13 . 2Thessz 3,6;14;15 . 1Tim 1,19-20 . 2Tim 2,25 . Tit 3,10-11 . 2Kor 2,5-8 


15. A bizonyságtétel
Hisszük, hogy a Szentlélek minden újjászületett embert fölhatalmaz a bizonyságtételre, és képessé tesz arra,1 hogy az örömüzenetrõl, a szívében levõ reménységrõl és az életben naponta megnyilvánuló kegyelemrõl bátran vallást tegyen2 Isten gyermekeinek és mindazoknak, akik még nem jutottak Jézus Krisztussal élõ közösségre.3 A bizonyságtétel akkor kedves Isten és emberek elõtt, ha nem csupán szavakban, hanem velük összhangban álló cselekedetekben is megnyilvánul.4

Lk 12,8-9 . Jn 15,26-27 . ApCsel 1,8 . ApCsel 5,32 . ApCsel 10,42 . 1Kor 2,13 . 1Pt 2,9 . Róm 10,9-10 . 1Jn 4,15 
Lk 24,47 . 1Pt 3,15 . ApCsel 4,13;29;33 . ApCsel 9,27 . ApCsel 18,26-28 . ApCsel 19,8 . Ef 6,18-19 
ApCsel 28,30-31 . 2Kor 5,18-20 . Róm 1,14-15 
Tit 3,8 . Mt 7,21 . 1Kor 2,4 . 1Kor 13,1-2 . 1Thessz 1,5 . Tit 1,10-11;16 . 1Jn 2,3-5 


16. Az imádság
Hisszük, hogy az imádság az ember Istennel való közösségének fenntartója és elmélyítõje.1 Az imádkozás lehetõségét Isten kínálja föl az embernek.2 Imádságban fejezzük ki hódolatunkat és hálánkat mennyei Atyánk iránt;3 imádságban járulunk Istenhez a Jézus Krisztusban felkínált bûnbocsánatért, és imádságban tárjuk fel kéréseinket és kívánságainkat annak, aki mindent megcselekedhet.4 Szükséges azonban, hogy az imádság hitbõl fakadó5 és Istennek az Úr Jézus Krisztusban kinyilvánított akaratával összhangban álló legyen.6

Jn 4,23-24 . Róm 8,15 . Jak 4,8 
Zsolt 50,15 . Ézs 55,6 . Mt 7,7-11 . 1Thessz 5,17 
Zsolt 95,6-7 . Zsolt 109,30 . 2Kor 9,15 . Ef 5,19-20 . Kol 1,12 
Zsolt 27,4 . Zsolt 145,18-19 . Mt 9,38 . Mt 26,41 . Lk 17,5 . ApCsel 7,34 . Fil 4,6 . 2Thessz 1,11 . 2Thessz 3,1 . Zsid 4,15-16 . Jak 1,5 
Mt 21,22 . Zsid 10,22 . Zsid 11,6 . Jak 1,6-7 
Mt 6,5-8 . Mk 11,25 . Jn 9,31 . Jn 15,7 . Jak 4,3 . Jak 5,16 . 1Pt 3,7;12 . 1Pt 4,7 . 1Jn 3,21-22 . 1Jn 5,14 


17. A nyugalomnap
Hisszük, hogy Isten a nyugalomnapot lelki és testi felüdülésünkre ajándékozta.1 Ezen a napon idõnk javát igetanulmányozásra, istentiszteleteken való részvételre, imádságra, a közösség gyakorlására és a testvéri szeretet ápolására szenteljük. A nyugalomnapon az irgalmasság cselekedeteit és az elkerülhetetlen közérdekû munkákat kivéve, minden köznapi, fáradságos tevékenységtõl tartózkodunk.2 A nyugalomnapot - az Úr Jézus Krisztus feltámadására emlékezve, és az apostoli gyülekezet gyakorlatát követve - a hét elsõ napján, vasárnap ünnepeljük.3

Zsolt 118,24 
Zsolt 84,11 . Zsolt 122,1 . Zsolt 133,1-3 . ApCsel 2,42 . 1Kor 16,1-2 . Jak 1,27 
Mk 16,9 . Jn 20,19;26 . ApCsel 20,7 . Jel 1,10 . (Kol 2,16-17) . Róm 14,5 


18. A házasság
Hisszük, hogy a házasságot Isten szerezte, hogy a házasfelek az õ szent akaratának megfelelõen, holtig tartó szeretetben és hûségben, egymás örömére és támogatására éljenek1 és gyermekeket neveljenek.2 Isten rendelésének az a házasság felel meg leginkább, amelyet kölcsönös és tiszta vonzalom alapján, a Szentlélek vezetésére és az Ige tanácsára figyelve, józan megfontolással köt meg a szellemi, lelki és testi szempontokból egymáshoz illõ férfi és nõ.3

Az elválást - házasságtörés esetét kivéve - Isten Igéje alapján megengedhetetlennek tartjuk.4 A házasságtörõk nem mehetnek be Isten országába.5

Az elválás után magára maradt fél, volt házastársának élete végéig lehetõleg ne kössön újabb házasságot.6 Elismerjük azonban, hogy "jobb házasságban élni, mint égni", ezért a magára maradt fél újabb házasságkötését tudomásul vesszük.7

1Móz 1,27-28 . 1Móz 2,18 . Péld 18,22 . Péld 19,14 . Péld 31,10;30-31 . Préd 9,9 . ÉnÉn 8,6-7 . Mt 19,4-6 . 1Kor 7,2-5 . Ef 5,22-25;28-33 . Kol 3,18-19 . 1Tim 4,1-3 .1Tim 5,14 . 1Pt 3,1-2;7 
Zsolt 127,3 . Péld 22,6 . Ef 6,4 . Jer 29,6 
ÉnÉn 2,7 . Zsolt 25,12-13 . 3Móz 18,6 . 5Móz 7,3-4 . Péld 12,4 . 2Kor 6,14 
Mal 2,15-16 . Mt 5,32 . Mk 10,2-12 . 1Kor 7,10-16 
1Kor 6,16-19 . Gal 5,19;21 . Ef 5,3-5 . Zsid 13,4 . Jel 21,8 . Jel 22,15 
Róm 7,2-3 
1Kor 7,9 


19. Az államhatalom
Hisszük, hogy az államhatalom Isten rendelése1 a jórend fenntartása és megõrzése érdekében.2 Feladata a jót cselekvõk megjutalmazása és a gonosztevõk megbüntetése,3 a nép jólétének, szellemi fejlõdésének elõmozdítása, az ország biztonságának védelmezése és az egyetemes emberiség javának munkálása.4 Az Ige tanácsa szerint a felsõbbséget tiszteljük,5 törvényeit és rendeleteit hûséggel megtartjuk.6 Imádkozunk érte, hogy feladatát betöltve, békességben élhessünk.7

Péld 8,15-16 . Dán 4,14 . Kol 1,16 . Kol 2,10 . Róm 13,1 
Bír 17,6 . Péld 11,14 
Róm 13,3-4 
2Sám 5,2 . 1Tim 2,2 
1Pt 2,17 
Róm 13,2;5-7 . Tit 3,1 . 1Pt 2,13-14;16 . ApCsel 5,29 
1Tim 2,1-2 


20. A végsõ dolgok
Hisszük, hogy az ember élete a halállal nem ér véget.1 A halálban a lélek különválik a testtõl.2 Az elhunytak lelke tudatos állapotban van, és így a hívõk lelke azonnal élvezi a megváltottak örömét, a hitetlenek lelke pedig szenved.3 Ez az örvendezés, illetve szenvedés azonban csak az eljövendõ ítéletkor éri el teljességét, amikor a lélek a föltámadott testtel egyesül.4

Hisszük, hogy Jézus Krisztus ismét eljön erre a világra, mindenki által láthatóan, teljes hatalommal és dicsõségben.5 Akkor bekövetkezik a halottak feltámadása, azután pedig mindenek megítéltetése és elkülönítése örök boldogságra vagy örök gyötrelemre.6 Sátán az örök tûzre vettetik, halál nem lesz többé, és minden földi szenvedés és nyomorúság véget ér.7

Hisszük, hogy Isten új eget és új földet teremt, ahol igazság és béke uralkodik örökkön örökké.8 Az újjáteremtett világban, mint a megváltás részesei, mindenkor az Úrral leszünk, és akkor az örökkévaló Isten lesz minden mindenekben. 

Jób 19,25-27 . Jn 11,25-26 . ApCsel 24,15 . Zsid 9,27 
1Móz 3,19 . Préd 12,7 
Lk 23,42-43 . Róm 14,8 . Fil 1,21;23 . 1Pt 3,18-20 . Jel 1,7 . Jel 14,13 
1Kor 15,35-36;42-44;53-54 . 2Kor 5,1-4 . Fil 3,20-21 . Kol 3,4 
Mt 24,30 . ApCsel 1,11 . 2Pt 3,3-4;8-12;14-15 . Jel 1,7 
Dán 12,2-3 . Mt 25,31-34;41;46 . Jn 5,28-29 . 1Kor 15,22-23 . 1Pt 5,4 . Jel 20,11-15 
Zsid 2,14 . Jel 20,10 . 1Kor 15,26 . Jel 21,4 
Róm 8,19;21 . 2Pt 3,13 . Ézs 65,17-18;25 . Jel 21,1 
1Thessz 4,17 . 1Kor 15,28 

---

"A HITVALLÁS mai bizonyságtételünk és prédikálásunk summája, az örök Ige mai üzenetének rövid és tömör foglalata. A hitvallás a Biblia sajátos lefordítása, és mint ilyen, nem lehet mellé- vagy fölérendeltje a Szentírásnak, mert magától értetõdõ, hogy egy fordítás csak alárendeltje lehet az eredetinek. Nem mond ellent tehát a józan észnek, ha azt állítjuk, hogy hitünk és gyakorlati életünk zsinórmértéke a Szentírás, és ugyanakkor egy hitvalláshoz is szabjuk magunkat, hiszen a Bibliának alárendelt hitvallás - még ha emberek fogalmazták is -, nem kíván tõlünk mást, hanem ugyanazt, amit az Istentõl ihletett teljes Írás."
 
Copyright 2015. All rights reserved.
Vissza a tartalomhoz | Vissza a főmenühöz